Felismerni az időt, mikor látogatásod elérkezik!
1Mak 2,15-29 - Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől. Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak. Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: „Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz. Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is, meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.” Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: „Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik, én, a fiaim, meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk. Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól. Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.” Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában. Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron. Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta. Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zamrival, Sálomi fiával szemben cselekedett. Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: „Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!” Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban. Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak.
Lk 19,41-44 - Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Felismerni az időt, mikor látogatásod elérkezik! De a mostanit sem kisebb feladat, mikor itt vagy, jelenléteddel, szótlan igazságoddal – szereteteddel -, azzal a csodával, mi volt, de itt maradt közöttünk, hogy ne akarjunk más csodát, csak azt az egyet, melynél nagyobb csodát nem tehet senki az Emberrel! „A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.” [Mt 12,39-40]. „Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek.” [Lk 11,30]
Magamra kell ismerni, mikor a magam akaratát vágyom, hogy teljesüljön, és ezért még csodáért is kiáltok, holott, nem kellene más, csak engedelmesség, elfogadás. Tudnom kell kimondani: „Legyen a Te akaratod szerint!” Itt van az, amikor nem szabad hagynom, hogy érzelmeim, érzéseim, a magam vágyakozásai elragadjanak. Magamra kell vonni Jézus arcvonásait: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” [Mt 11,29] mondja, tanítja nekünk Jézus. És nem azért mondja Ő, mert felfuvalkodott, vagy gőgös, hanem azért mondhatja, mert Ő ismeri az Atyát, és az Atya is ismeri Őt, „mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.” [Jn 8,42]. Hinnem kell, de hinnem kevés, értenem kell, amikor így folytatja: „Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.” [Jn 8,43]. Hiszen, nem a test szavát kell ebből csupán felfogni, amitől megsértődöm, megsértődhetek, hanem hagynom kell, hogy ezek a szavak a lelkemig hatoljanak, gyógyítsanak, kiigazítsák bennem azt, ami torz, eltorzult, mert a világ torzultságában élek, melybe, ha nem engedem, hogy Isten szelleme, lelke megérintsen, akkor képtele leszek az életre. Arra, amire még a halálra készülődés szenvedéseiben is lehet vágyakozni, úgy, hogy ne fájjon - ami fáj, ne sajogjon az - amit itt kell hagynom. Mert tudva tudni jó azt, hogy ami rám vár, az minden evilági örömömnél, dicsőségnél, hatalomnál, szépségnél szebb, érdemesbb arra, hogy készületében minden másról megfeledkezzem!
Istenem, add meg, mikor annak ideje elérkezik, a kegyes halált. De addig, add, hogy minden pillanatom a Veled való találkozásra a készület örömében, szolgálatában teljen! Ámen
