Noé, Lót felesége, sorsok, időben felvillanó életek
Bölcs 13,1-9 - Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet! Ezeknek azonban még sincs mentségük, mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?
Lk 17,26-37 - Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”
Noé, Lót felesége, sorsok, időben felvillanó életek, de egyik se több, vagy kevesebb a mienknél. Hallom, Jézus szavát: „Esztek, isztok, adtok, vesztek, ültettek, építkeztek.” „Ügyeskedtek, mert élni akartok, de közben megfeledkeztek, hogy életetek csak előkép, csupán készület. Megfeledkeztek arról, hogy honnan valók vagytok?”
Kinek gyűjtök, mire gyűjtök? Vajon a holnap hol ér engem? Ha tudnám, akkor másként élnék? Vagy azt hiszem, hogy tudom, a holnap sorsát, érdemét, sikerét, vagy áldozatát – netán a szenvedését? A kint és a bent, a fönt és a lent fogalma vajon meddig fogalmazható meg a számomra? Vagy hasonló módon a nap és az éj mikortól lesz csak az egyik, vagy a másik, mert a változásnak egyszer vége fog szakadni. Mikor megáll a számomra az idő, vajon hol fog megállni? Végleg elsötétül előttem minden remény, vagy a remény beteljesülhet?
Az Ember tanuljon meg kérdezni az életében, de a kérdéseire ne akarjon rögtön, magának válaszolni, engedje meg magának, hogy megszülessenek benne a válaszok. Lassan vége az újabb egyházi évnek, újra felsejlik a születés, a kezdet, ahol a remény ver sátrat. Hiszek, hogy van egy élet ebben a légtérben, mely életemet, a napot, és a holdat, de minden teremtményt újra éleszt, míg végül dicsőségébe nem vonja, melyben megítéli, hogy az növeli-e fényességét, vagy elrontója akar-e lenni?
Nem vonhatom ki magam az Ítéletéből, de elveszíthetem mindazt, amit magaménak hiszek, ha nem merem, nem tudom, nem vagyok képes megvallani hittel, hogy Benne vagyok, Általa vagyok, és Érte vagyok. Nélküle senki vagyok!
Istenem, már tudom, hogy nélküled nem lehetek képes meghatározni magamat. Ám, Benned létem felértékeli kicsinységem, töredékességem, semmi létemet. Amivé lehetek, az az, amit általad véghezvinni képes lehetek, ha merem, bírom, és akarom magamat Neked odaajándékozni; minden napot, és minden percet Neked, Érted és Veled szolgálni. Legyen dicsőítésedre az, akit bennem dicsőségedre teremtettél! Ámen
