Párbeszédre buzdítja Isten az embert
Kiv 22,20-26 - A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok. Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat, felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká. Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot. Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki. Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.
1Tessz 1,5c-10 - Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Ti pedig a mi követőink lettetek, és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt, a Szentlélek örömével. Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.
Mt 22,34-40 - Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?” Ő azt felelte neki: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.”
Párbeszédre buzdítja Isten az embert – akinek nincs pártfogója a földön. Istentől könyörület itt a földön arra száll, ki a második parancs alól kiszorul, de az elsőt megéli! Mert így hangzik a próféta szava: aki, „ha hozzám kiált, meghallgatom”. A kezdeményező Isten, a bátorító Isten, a bűnös segítségére siető Isten. Mert nem azt mondja, hogy azon segít, aki nem követ el hibát, bűnt, vétket; hanem azt, hogy aki embertől irgalmat nem remélhet, az Istenhez fordulhat még akkor is! De ahhoz, Istennel kell, hogy kapcsolatban legyen, mégpedig szeretet kapcsolatban! Ami bensőséges, meghitt, reményteli; mert Isten szeretetére hagyatkozik, úgy, hogy arról vesz mintát a maga életére: bele áll az ember Isten szeretetébe, aminek ellenére, vagy pontosan azért nem irgalmaz neki az embertársa. Mentőöv, szabadító, oltalom, aki irgalmában nem hanyagol el engem. És ez a megszólítás minden emberhez egyöntetűen szól! A Végtelen irgalom! Persze, a végtelensége ott határolódik le, ahol én, az ember bezárkózom, mert e végtelenségét visszautasítom, vagy helyére akarom állítani a magam végtelenségét, ami csacskaság, megnevettető, ha komolyan belegondolok, és nem holmi szangvinikus ösztönösséggel közelítek hozzá. Isten a tudatosság igényére próbálja az embert ráébreszteni, rávezetni.
Istenem bár bírnám hagyni magam általad irányítani, vezetni. De, mert ráébredek, hogy mennyire képlékeny vagyok, segíts, hogy a Te ígéretes parancsaidba beletanulni bírjak! Ámen
