A megigazulás által élni!
Róm 8,1-11 - Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten - aki elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben -, elkárhoztatta a bűnt a testben, hogy a törvény rendelése beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem lélek szerint. A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a lélek embere pedig a lelkiekre törekszik. Mert a test törekvése a halál, a lélek törekvése pedig élet és béke, mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt. Ti azonban nem testi, hanem lelki emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust halottaiból, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust halottaiból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
Lk 13,1-9 - Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: „Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?” De az így felelt neki: „Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.”
A megigazulás által élni! Mit jelentsen ez? „Az ember igazzá válása Isten előtt. - Bibliai képpel kifejezve: megmenekülés Isten haragjától és részesedés az örök életben. A megigazulás gondolata csak ott jelentkezhet, ahol egyáltalán szó van az egyéni üdvösségről, és azt a földi létet meghaladó dimenzióban keresik.” „A megigazulás a bűnöst teszi igazzá; ez Isten ajándéka, s ezért lehet újjáteremtésnek nevezni. Krisztus szerezte meg számunkra kereszthalálával, és akkor válunk annak részesévé, amikor misztikus testének tagjává válunk.” Így ír erről a Magyar Katolikus Lexikon. „Krisztus misztikus testének tagjává”, a keresztségben leszünk! Hogyan? A hit által, a hit általi tudás átformál, átalakít. A testi ember értékítélete, szemlélete, meglátása, kérdéseinek súlypontja értékelvűségének mércéje megváltozik, amiről Pál úgy beszél, hogy lelki emberek vagytok - már!
Nem mindegy, hogy csak hallok valamit, vagy el is sajátítom. Magamévá teszem, mert hitem szerint szükségem van arra, amit hallok: jelen esetben Isten igazságára. Ami azt jelenti, hogy bennem - hitem szerint – működik, van, az Isten lelkéből élet, amit megengedek, hogy eluralkodjon rajtam, még a testi, világias gondolkodásomon felül is hatalmat gyakoroljon rajtam, rám hasson. Így válhat gondolkodásom is a végesen túlra mutatóvá, élettelivé. Ami azt jelenti, hogy nem a mulandó, a véges foglalkoztat, nem ebben találom meg a teljes kibontakoztatásom értékét, hanem azon, ami az „életen” túlon válhat értékemmé; ha megengedem, elfogadom, meglátom annak értékét a magam számára. Így válik érthetővé számomra: „életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által”! Felszabadulnak bennem olyan erők, melyek eddig görcsös ragaszkodásom a világ javaihoz, bennem romboltak mindent, koravénné tettek, beszűkítettek, így mulandóságom terhemmé vált. Már nem az! Mert az elmúlás elhanyagolható, hiszen értékké lett az, ami Van, az után Is, de már a jelenben Is!
Istenben, a lélek lelkűség, felértékeli az elmúlást is, azt, ami lehet, és lehetségessé lehet, mert keresztségemben már részemmé lett, hogy Vagyok, egy rész a teljességből, a megvalósulható, mert már nem rajtam múlik csupán, aki olyan esendő, és tévedhető vagyok, sőt, időnként már teljesen kiábrándult, ha elfeledkezem róla, hogy Istennek minden lehetséges!
Hitemhez Istenem add bátorságodat, bölcsességedet, reménységedet, hogy Benned lehessek az, Aki Vagy, és Aki általam lenni vágysz! Ámen
