„… s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!”
Róm 6,19-23 - Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával' [Mik 7,6].
„… s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!” Uram, értem a megszólítást, az engem unszoló, kérő, esdő vágyadat, hogy ne legyen már hiábavaló áldozatod, kiengesztelődést nyújtó – ingyenes, minden embert „sújtó” – ajándékod. Vágyódsz rá, hogy megmozduljunk, hogy kimozduljunk ebből a megáporodott vallásosságunkból, mely hitét vallja, de Istenét csúfolja. Tőlünk nem vallásosságot vársz, hanem hitet, Benned való hitet, melyre Jézus mutat utat: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. … Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” [Jn 14,6].
Nekünk nem az egyházunkban kell hinnünk. Az Egyház olyan segédeszköz, amelyen keresztül eljuthatunk Istenhez. De ilyen „segédeszköz” lehet több is, Jézus nem véletlenül mondja: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem.” [Jn 10,16]. Így kell viseltetnünk a másvallásokkal szemben, akiknek hívei a maguk vallása szerint hiszik Istent – nem kevesebbek nálam!
Nekem arra kell koncentrálnom, hogy értsem a hozzám hajoló, nekem suttogó Isten vágyát: „mennyire szeretném, ha már fellobbannál!” ’Égnél, nem bánnád, hogy értem elégsz, csak, hogy üdvösségedben magamhoz ölelhetnélek, örökké enyémnek tudhatnálak, csak mert te is akarod!” Lehet, hogy akaratomat nem eléggé acélozza meg hitem?
Istenem, nem Te tehetsz erről, mégis kérve kérlek, siess segítségemre, angyalaid által, vagy egyszerűen az élet dolgainak történései által segíts hitetlenségemben, hogy hitedre eljuthassak, hogy rajtam átsüssön a Te végtelen jóságod, szereteted, amit élek, és élvezem; mert hogyan lehetne ez így másképpen lehetséges?! Ámen
