Ami ne okozzon félelmet, mert nem az a ti dolgotok, hogy félelmet keltsetek
2Tim 4,9-17a - Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].
Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”
Ami ne okozzon félelmet, mert nem az a ti dolgotok, hogy félelmet keltsetek, ijesztgessetek, hanem az, hogy hírt vigyetek, ébresszetek, élesszetek, a szeretet elérkezését, jöttét vigyétek hírül az embereknek. „Békesség e háznak!” És nem nyugtalanság, ami békétlenség, de izgatottság, amennyiben örömötök közeledik!
Értetni a világgal a jó hírt, csak úgy lehet, ha megéljük előbb magunk is. Amit nem erőből kell, hanem hitből fakadóan, hogy bátorító legyen, és megengedő arra, hogy a számukra, bennük megszülethessen a jó döntés, a változásra, a reménységre.
Valami ilyesmi lehet talán Jézus szándéka, amikor elküldi a tanítványokat. Nem is a tanúságtétel a legfontosabb, hanem az, hogy közvetíteni legyek képes Isten üzenetét. Hogy az, kinek lesz hiteles? Az már nem rajtam múlik, azzal már nem nekem kell vesződnöm. Mert, ha azzal vesződök, akkor a Szentlélek helyére akarom tolni magam. Valami olyan szerepet akarok magamnak, ami nem rám van osztva. A kereszténység alázata lenne a legfontosabb, amivel megéli a hitét, ami nem tudás, nem bölcsesség, nem erő, és nem okoskodás; még inkább nem hatalom, sem nem uralkodás. Jézus, senkin és semmin nem uralkodott, ellenben mindent, mindenkit szolgált! Arról beszélt, azt élte meg, amit hallott az Atyától, amit megismert az Atyából! Nem nézve vissza, és nem kérve számon azt, ami már megtörtént, de utat mutatva, hogy az történhessen meg, ami az Atya tervei szerint való!
Bölcsességed Szent Lelkével kérlek erősíts meg bennünket Istenünk! Ámen
