Elgondolkodtat Pál érvelése, tanítása, bölcselete.
Róm 3,21-29 - Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa - mondom - a maga igazságát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való. Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!
Lk 11,47-54 - Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.
Elgondolkodtat Pál érvelése, tanítása, bölcselete. Azt sugallja nekem, hogy nem magától való okoskodás, inkább egy mélységes, formálódó kinyilatkoztatás megértése, mely kegyelem. Érteni, megfogalmazni, hogy más számára is érthetővé lehessen, Isten akaratának szolgálata.
Hát nézzük ezzel a kegyelmi ajándékkal, hogy elfogadókká válhassunk. Részévé a kegyelemnek, és a titoknak, Aki világosságot gyújt bennünk a szeretetre, Aki nem törvény, ám törvénnyé teszi a hit által, hogy végül törvénykező hatalmára rádöbbenjünk, mert lám, így lesz minden törvény felettivé a szeretet.
Isten átformálja a hatalom fogalmát, az erő, a büszkeség, a dicsfény fogalmát átminősíti egyszerűen egy szóvá: szeretet. Ami inkább méltóság, alázat, irgalom, nagylelkűség, megengedő szelídség, mint birtoklás. Az embernek az az állapta, mely akaratosságán túlról, annak megkerülésével lehet sajátjává, amikor a szándékossága arra irányul, hogy beismeri jelentéktelenségét, érdemtelenségét, és megajándékozottságát, ami nem fölé emeli a másiknak, hanem közösségét teremti meg Isten nagyságában, és már erejét nem tartja többre, mint ami másokért kapott kegyelem. Isten érvelése tesz naggyá, Aki belém helyezi bizalmát, ezért megváltásomra küldi azt, Aki lelkembe lát, és lelkemből táplál, éltet, hogy reményem lehessen az Emberségem! Felértékel, az Embert újra méltóságába helyezi, hogy amit magam elveszítettem együgyűségemben, tudatlanságomban, vagy mert erőszakossággal akartam magamnak többet, mint aki vagyok, és ezzel pontosan azt veszítettem el, amit szerettem volna magamnak. Mert képtelenség Isten tervei ellenére többé lennem a másiknál, anélkül, hogy mindent el ne veszítenék!
Isten, Jézus Krisztusban nyilvánítja ki azt az igazságot, mit az ember félreismert, félreértett, amivel önmagát félrevezette: önmagát, szándékát, akaratát, Aki Van, Akivé Lenni teremtette az Embert – a szeretet törvényszerűségében. Visszacsatolást teremt, kiengesztelődik, megbocsát, eltöröl, csak, hogy igazságát helyreállítsa az Ember szemében, így igazzá teszi magát újra a világ számára, és megigazulttá váltja azt, aki ebbéli akaratát hajlandó elismerni, miután ráébred, rádöbben, bűnbánatot tart, mert felismeri, hogy tévedett! A törvény nem annak van, aki hisz; aki hisz, annak számára Isten az Igazság, a Szeretet áll a középpontba, a törvényt félreállítva. Nincs annak számára többé kényszer, kötelesség, csak csupán a szeretet! A Gonosz kiiktatása ez! Amikor a halál fullánkja erejét veszti, érdektelen és értéktelen, csak emberi momentum, de Istenülten valami olyan várva várt érdem, aminek el kell jönnie, meg kell történnie, ünneppé válik. A lélek diadala! Ami azt jelenti, hogy valamit elhagyni azért, hogy több lehessen részemmé, mert azokat, akiket szeretek nem kell így elhagynom, sőt több lehetek számukra, és még többet jelentenek számomra, mert már nem akarok rajtuk hatalmat gyakorolni, csak értük lenni, rájuk nagyobb gondot fordítani, hogy Ők is abba az örömbe juthassanak, amit én már megélhetek, megtapasztalhatok. És ezért semmi mást nem kellett tennem egy életen át, mint Isten megismerését, felfedezését kutatni, Hozzá hasonulásomon munkálkodni.
Dicsőség néked Istenem, ki feltárod magad a kicsinyeknek, Aki mindeneket magadhoz vonzani akarsz, Aki Isten vagy, és számomra az irgalmas Isten akarsz lenni, és még általam is! Ne veszítsd el reményedet bennem, míg azzá lenni nem leszek képes, akivé alakítani akarsz! Ámen
