Ez a szentírási rész bizonyítja, hogy Jézus korában sem volt könnyebb hinni

Joel 1,13-15; 2,1-2 - Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat. Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz: „Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

Lk 11,15-26 - De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

Ez a szentírási rész bizonyítja, hogy Jézus korában sem volt könnyebb hinni, amikor személyesen találkozhattak az emberek Jézussal, mint a mi korunkban. Egyedül a hit az, ami a bizonyosságot elfogadja, tudomásul veszi, félreérthetetlenül. De Jézus azt állítja, hogy Isten országa nagyobb, erősebb, mint Belzebub hatalma, annak teljes fegyverzetével. Legyőzni jött Jézus, csak én, az ember higgyek benne, álljak mellé, hogy nekem az javamra válhasson. A mai világban, a hatalmak között is milyen nehéz nekünk eligazodni, különösen, ha magunk eszével, és a tárgyi bizonyítékok alapján akarjuk megítélni. Pedig számunkra, rendelkezésünkre áll, egy sokkal nagyobb fegyver, mint a magunk ítélőképessége, és az pedig kéne, hogy hitünk, az egy Igaz Istenbe vetett hitünk kellene, hogy legyen, Aki lelkiismeretünkön, lelkünk hallásával szólít bennünket. Esetleg int, türelmet követel, helytállást, állhatatosságot, csendre, kitartásra; talán az észrevétlen cselekvésre szólít: csak tedd a dolgod, azokkal összefogva, akik teszik dolgukat, mert egy irányba menni, abba az irányba, amely irányt megszenteli a kegyelem, lehet jó mindannyinknak, még akkor is, ha erre nem minden jel bizonyíték is a jelenben. Ne akarjunk más jelet, mint Jézust, Vele lenni, Vele dönteni, mellette állni, kiállni; hűség, hogy árvaságra ne jussunk, és halálunk el ne érhessen! „Aki nem gyűjt, az szétszór”! Több ne kelljen, ha vágyakozunk a sikerre, a közösség ereje az, ami sikeressé tehet mindannyinkat, de a közösség ne körülöttem várjam, hogy kialakuljon, hanem Krisztus körül keressem a közösségemet!

Erre a bölcsességre szentelj fel Istenem, Jézus Krisztusban, az Ő nevére kérlek! Ámen