Hogy elveszik tőlünk az Isten országát

Iz 5,1-7 - Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesem énekét szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn; körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel; közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen, de vadszőlőt termett. Most hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen, miért vadszőlőt termett? Most pedig hadd adjam tudtotokra, mit teszek szőlőmmel! Eltávolítom sövényét, hadd pusztítsák el; lerombolom kerítését, hadd tapossák össze. Pusztává teszem: nem metszik meg többé, és nem kapálják, fölveri a tövis és a tüske; és megparancsolom a felhőknek, hogy esőt ne hullassanak rá. Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye; jogot várt, de íme, csak visszaélés van, igazságot, de íme, csupa jajveszékelés!

Fil 4,6-9 - Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Mt 21,33-43 - Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: „A fiamat majd tiszteletben tartják.” De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: „Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.” Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?” Azt felelték neki: „A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.” Jézus ekkor azt mondta nekik: „Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben”? [Zsolt 118,22-23] Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.

Hogy elveszik tőlünk az Isten országát, és másoknak adják, talán nem fenyeget minket – keresztényeket? Biztosak lehetünk sajátos helyzetünkben? Talán, ha biztosnak éreznénk magunkat, már nem is lennénk rá „jogosultak”, hiszen elbizakodottak lennénk abban, hogy kellően megfizetjük a bérleti díjat.

Igaz, hogy Pál arra figyelmeztet, hogy ne legyünk aggodalmaskodók. De, mégis, kellő alázattal kell viseltetnem, még akkor is, ha hálaadással, imádságos lelkülettel könyörgőnek tartom magam, Isten előtt. Talán úgy kell tennem, élnem, hogy a lelkületem, kapcsolatom Istennel olyan mély legyen, hogy bizonyosságot, nyugalmat az nyújtson bennem, hogy megérzem, átélem Isten békéjét, mely kiárad rám, betölt, és szétárad bennem. Hogy juthatok el erre a szintre, Istennel való kapcsolatomban? Ezt is Pál fogalmazza meg, elég világosan, érthetően: már gondolataimban kell tisztának lennem, ami alapállássá kell váljon. Elutasítani a rosszat, és minduntalan, szüntelen keresni azt ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami igaz, ami tisztességes, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Ami lelkembe van írva, eredendően, azt kell igyekeznem követni. De mind ezt azért, úgy kell tennem, hogy kutassam, vágyakozzam, elérni akarjam Isten békességét. Bele kell helyezkednem Isten szándékába, ami nem mehet másképpen, csak úgy, ha életemet önmagam előtt élem meg, nem hazudva el magam még magamnak sem, hát még Istennek, aki inkább ismer, mint magam, magamat.

Ez pedig a tudatos élet nap-nap utáni reformját jelenti. Soha ne legyek megelégedett magammal, de mindig legyek békességben, összhangban Istennel. Akit Jézus Krisztus ismertet meg velem, Ő az, aki egyedül ismer, és aki velem is megismertetni akar, csak figyelnem kell rá, értővé kell lennem általa, Aki kegyelméből – a Szentlélek által – akar engem megismertetni, nyitottá téve rá, csak nekem kell e nyitottságot magamra vennem!

Istenem, kérlek, hogy Jézus Krisztus nevére, szent angyalaid közreműködése által vezess el Hozzád, ne hagyd, hogy eltévedjek ebben a világi sűrű rengetegben, mely mindenről szól, csak Rólad nem, ha nem vagyok elég nyitott Rád! Ámen