Az a két betű csupán, mégse kevés: „is”!

Ez 18,25-28 - Ti pedig azt mondjátok: „Nem igazságos az Úr útja!” Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

Fil 2,1-11 - Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is. Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.

Mt 21,28-32 - „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: „Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!” Az így válaszolt: „Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: „Igenis, Uram!” De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján - és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

Az a két betű csupán, mégse kevés: „is”! Hol is van az igazság? Csodálatos íve van a mai olvasmányokban, mely végül, az Evangéliumban kiteljesedik.

Az „igaz elfordul igazságától”, „az istentelen megtér istentelenségétől” -, >>„Igenis, Uram!” De nem ment ki<<, a másik >> „Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment<<. A két példa közötti párhuzam, és közte Pál tanítása: „Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.” De mindenre példa, magyarázat Jézus, Aki emberségében annyira ember lett – annak ellenére, hogy Isten mivoltát egy időre sem hanyagolta el! – amennyire ajánlja számunkra, hogy törekedjünk istenülni.

Hogy is van ez, mivé lenni lehetek? Képességemmel mennyire vagyok képes azonosulni, hinni ebben? Valóban, lehetséges lehet, hogy egészen a törvény felett állóan képes lehetek a szeretet megélésére? Ami azt jelentheti, hogy bármelyik pillanatban érne a halál, az idő vége, mikortól már nem változtathatok azon, amit megbánni volna muszáj, mert elválaszt, eltávolít engem Isten irgalmától. Érteni lenne okvetlen fontos, hogy lehetek, kerülhetek olyan állapotba, amikor már Isten irgalma nem érhet el, mert annyira eltávolodok tőle, elutasítom akaratát, és csak csupán a magam érdekét képviselve élek; amikor a másikra egyáltalán nem vagyok tekintettel, magamnak többet követelek, engedek meg, mint amit mástól elfogadok, hogy Isten siratva, tehetetlenül tárja szét kezeit, és úgy mondja, hogy nem tud mit tenni, a magam tettei ítélnek meg – el. Erre van minden szava Jézusnak, hogy ezt megértsem: egyedül én lehetek az, aki elutasítom az irgalmat, a segítséget, ami hitetlenségem. Vagy hiszem, hogy Isten a minden hatalom birtokosa, félem igazságát, ezért követni akarom, még csodatévő erejét is elviselem, csak szabadítson meg öntörvényűségemtől, szeretetlenségemtől!

Milyen nehéz az alázat, ha bölcsességem e világ bölcsessége, és nem Isten bölcsessége, melyet egész életemben merek kutatni, elviselek, és nem próbálom magam akaratával „pótolni”.

Rádöbbenek Uram, Istenem, hogy pótolhatatlan vagy számomra! Akaratlagosságomban nem maradhatok meg, ha csak, nem arra irányul, hogy Téged akarjalak követni, Krisztusban felismerni, Aki hozzám szólsz, engem féltesz, hogy üdvösségemet elveszíthetem, mert a vég óráját Te igyekszel kinyújtani addig, míg irgalmadra képessé nem teszem magam, de kivételt velem se teszel, mert engem sem szeretsz kevésbé mint másokat, de többre sem tarthatsz pont ezért másoknál. Add Uram értenem szereteted erejét, méltóságát, biztonságát, értem valóságát, hogy üdvömre eljutni bírjak, amit vágyom. Te tudod mennyire, ezért segíts, hogy irgalmadtól el ne távolodjak soha, egy pillanatra sem, de végórámon végképp ne! Ámen