Képes vagyok még arra, hogy mindent annak lássak ami?
Ef 4,1-7.11-13 - Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;
Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”
Képes vagyok még arra, hogy mindent annak lássak ami, vagy, már mindenben a kombinációkat kutatom? Az ember magát arra kényszeríti, hogy kombináljon, ügyeskedjen, számításokkal, számítgatásokkal operáljon. Ez olyan farizeusi szemlélet, nem de? Amikor már képtelen vagyok feltételezni is az egyenességet, a jó szándékot, a jóra készségét a másiknak; talán mert már annyira sunyinak ismertem meg a világot, hogy magam is sunyivá lettem. Settenkedek, ólálkodok, keresve, hogy hogyan tudok magam is sikeres lenni ebben a világban, vagy csak kikeveredni ebből az ügyeskedő világból, melybe magam is belekeveredtem. Lehetek magam még méltóvá, hivatásomhoz? Ha akarok, törekednem kell rá! De ahhoz „nagyon fontos, hogy a hit szemével lássunk és ítéljünk meg mindent. Egy igaz hívő, egy igaz apostol ki kell, hogy alakítsa ezt a „hatodik érzéket” a mindennapi életben. Ezt imával, gyakori és bensőséges Istenkapcsolattal tudjuk kialakítani. Kérnünk kell Istentől a hit ajándékát, ami egy új életszemlélettel ajándékoz meg minket” – olvasom egy időszerű elmélkedésben, P. Barry O’Toole LC- től.
Rá kell ébrednem, hogy minden e világi torzultság oka az, ha elveszítem személyes Isten kapcsolatomat, Isten élményemet, megengedve magamnak, hogy a világi gondolkodás hatalmába kerítsen. De, akkor válhatok-e szentté, vagy feladni merem álmomat, célomat, hogy egyszer elérhetem Krisztus teljességét, az Isten színe látását? Nem engedhetem meg magamnak ezt a könnyelműséget, mert számomra veszteség ez az élet, ha a halál lesz a vége!
Istenem, ki látsz vergődésemben, szabadíts meg e világ bilincseitől, segíts, hogy szabadságomat megtalálhassam Nálad! E világtól ne reméljek hasznot, csak hasznára lenni bírjak. Ámen
