Mid van, használd, el ne rejtsd!

Ezd 1,1-6 - Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő egész birodalmában, írásban is, a következő rendeletet hirdette ki: „Így szól Círusz, a perzsák királya: A föld valamennyi országát kezembe adta az Úr, a mennynek Istene, és ő meghagyta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdeában van. Ki való közületek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen fel Jeruzsálembe, amely Júdeában van, és építse fel az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő az az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. A megmaradtak közül mindenkit, bárhol lakjék is, segítsék meg az ő helységének emberei mindenütt ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal, azon felül, amit önként ajánlanak fel Isten jeruzsálemi temploma javára.” Elindultak erre a családfők Júdából meg Benjaminból, és a papok meg a leviták, egyszóval mindazok, akiknek Isten arra indította lelkét, hogy felmenjenek és megépítsék az Úr templomát Jeruzsálemben. Mindazok pedig, akik körülöttük laktak, önkéntes adományaikon felül ezüst- és aranyedényekkel, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal segítették őket.

Lk 8,16-18 - Senki, aki világot gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert ; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Mid van, használd, el ne rejtsd! Mert amit kaptál nem azért kaptad, hogy megtartsd, hanem, hogy Isten dicsőségére váljál, a képességeid által, karizmáid által, ajándékaid által. Még, ha törvénytisztelő is vagy, azzal együtt is, neked dolgod van azzal, hogy érdemeddé lehessen!

Vigyáznom kell, ne váljak érdemtelenné Isten szeretetére, irgalmára, könyörületére, kiengesztelődésére, mert elveszíthetem így üdvösségemet. Nem az által, hogy jámbor módon meghúzom magam, csak, hogy a világ meg ne ítéljen. Nem a világnak élek, hanem Krisztusnak, és erről nem szabad megfeledkeznem. Az én dolgom is az, hogy építsem Isten templomát – legbelül magamban, és magam így épülő kövévé legyek templomának!

Dicsőség Istennek, énekeljük. De a dicsősége abban testesül meg, ha a világban dicsőségére vagyunk, megdicsőítjük Őt, a világ szeme láttára, a világ javára. Tanúságtevő kereszténységre éhezik a világ! Nálam kezdődik a cselekvés, nálam kell kezdődni a hitvallásnak, a tanúságtételnek! Engedd, segíts nekem láttatni Téged Istenem! Ámen