„Egy az Isten, és egy a közvetítő is”!

1Tim 2,1-8 - Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké, s apostollá - igazat mondok, nem hazudom -, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül.

Lk 7,1-10 - Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: „Menj”, elmegy; vagy a másiknak: „Gyere”, odajön; és a szolgámnak: „Tedd ezt”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és az őt követő sokaságnak ezt mondta: „Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

„Egy az Isten, és egy a közvetítő is”! Benne van mindannyiunknak egysége! Nem érzés ez, hanem tudás. Tudati állapotunk kell legyen, hogy mi mindannyian: akik e világban élünk, éltek, és élni fognak, az egy Isten akaratában vagyunk egyek! Tudomást nem venni erről, oktalanság, pimaszság, nagyképűség, amit, ha tovább fokozok, akkor a bűn fogalmáig is eljuthatok. De, most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Ő, az Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”. Nem az én, nem a te, nem a mi igazságunkra, hanem az Ő igazságára, mely a változó valóság felett álló örök igazság. Ennek az igazságnak birtoklása – szeretetben – maga az üdvösség. Mert tudomást vesz arról, hogy Istenben lehet csak egységünk, Aki a paradicsomi állapotokat szánta az Embernek, és minden embernek. Minden kérdés ezen túl csupán részlet, vagy talán értelmetlen is, mert, ha erre az állapotra érdemtelenné válik az ember, akkor minden részlet kérdése is értelmét veszíti. A teljesség elérése, az új Jeruzsálem fényessége, amit a Jelenések könyvének 21. fejezete elénk vetít, az kell, hogy éltessen, és folyamatos imádságra, könyörgésre, esdeklésre és hálaadásra serkentsen bennünket, férfiakat – mindenütt a világban, vágyakozva rá. Amit elérni nem lehet önző vágyakozás, hiszen azzal már is hamissá lesz vágyunk. Minden ember számára esengni, mindenkire kérni, hogy irgalmat találjon minden ember! Képtelenség? Ne légy kicsinyhitű, mi embernek képtelenség, „Istennek azonban minden lehetséges” [Mt 19,26].

Hitemből lehet képességem arra, hogy jobbá tegyem a világot. Hitem Istenben, ismeretem Istenben, képességem Istenben a jóra tesz alkalmassá, és akkor nem marad el Isten dicsősége – amire az Ember van rendelve. Ez az Isten és Ember szövetségének a lényege: Isten szándékát, az Ember által valósítja meg. Az Ember így sorsát nem kerülheti el, csak az egyes ember, ha szabadságával visszaél, nem tudomásul véve, hogy mekkora ajándék az, amit számára Isten készít!

Istenem teremtsd meg bennem világodat, és minden emberben! Ámen