Nincs kegyelem hit nélkül.
Kol 1,1-8 - Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól! Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szentek iránt tanúsítotok, azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.
Lk 4,38-44 - Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.
Nincs kegyelem hit nélkül. De, ha van is, mit ér, ha nem veszem magamra! Isten igazsága a szeretet, ami annyit tesz, hogy szeretetében van minden, mit pazarlón ont ki ránk, de mégsem kényszerítő erővel, nem kötelez arra, hogy felvegyem. Ám megkerül, ha hitemből nem kívánok benne részesülni. Pál azokat mondja szentnek, kikben a hit megfogant, és készek Isten kegyelmét, ajándékát befogadni, és Krisztus Jézus példája nyomán önmagukban szeretetté generálni, abban a reménységben, hogy a mennyek érzékelik az ember vágyát: Istenülni, vagyis, a teremtett gazdagság kényeztető öleléséből megérteni, hogy mind ez előképe annak a gazdagságnak, melyet Istennél örökségül kaphatunk. Az ember reménye – Isten szándéka szerint az -, hogy úton vagyunk, a megteremtés csodájától elindulva, és tartva az öröklét felé. Ami nem más, mint látni az Atyát színről színre, birtokolni a tudást – Isten fogalma szerinti teljes igazságot – ami Istennél van, és eddig nem ismerte még senki csak a Fiú, Akinek az Atya kinyilatkoztatta, és Aki megmutatja nekünk az Atyát, hogy higgyük, hogy e világ nem végcél, hanem állomás az Igazság megismeréséhez, de Isten szeretetében minden örökségünkké lehet.
Ebben az életben már annyi mindenben próbáltam hinni, csak azért, hogy boldoguljak. De valahányszor csalódni voltam kénytelen, ráébredve, hogy álomlovaglás, mikor magam számára felállítok téziseket, vélt igazságokat, melyeket kergetek. Rájöttem, nem kell nekem a magam igazsága, van egy igazság, melyet elfogadni kell, hogy elég bátor – alázatos – legyek, ahhoz, hogy sikeres lehessek. Igaz, hogy ez a siker nem törékeny, de örökérvényűvé lehet. Istenem add meg nekem, hogy erre az örök Igazságra rátalálva, Hozzád elvezessen! Ámen
