Egy egyszerű kérdés tisztázását kísérli meg Jézus
1Tessz 2,1-8 - Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hozzátok való érkezésünk nem volt hiábavaló. Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát. Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket [Jer 11,20]. Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése - Isten a tanúnk erre. Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét. Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, ahogyan a dajka gondozza a gyermekeit. Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket.
Mt 23,23-26 - Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elvetitek a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!
Egy egyszerű kérdés tisztázását kísérli meg Jézus: szívvel vagytok képesek szeretni, vagy csupán ridegen ésszel? A törvény komolyabb parancsaiként említi „a jogot, az irgalmat és a hűséget”, mint amit számon kér, úgy, hogy a külsőségekre sem mondja, hogy felesleges.
A jog az, amihez magamat igazítanom kell, az irgalom, amivel viszonyulok a másik emberhez, és végül a hűség, amivel Istennek tartozom. E három tényező az, ami a legfőbb parancsot jellemzi, ha jól megfigyelem. A többi részlet, olyan részlet, ami már mindenkinek a sajátja, melyet a fenti hármas követelményen belül a szubjektum emel értékké, értése, tapasztalása, és kapott képességei alapján. Ami alapján Isten felismer engem, és azt mondhatja rám, hogy az övé vagyok. Amit a zsoltáros szavai milyen gyönyörűen értenek: „Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!” [Zs 138,1-6] Amúgy, ez a mai zsoltáros éneke Egyházunk tanítása szerint. Bizony, ahogy Pál mondja, úgy kell élnünk, mint azok, akik nem „az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket”!
Milyen méltó az emberhez, ha felismeri, hogy élete nem arra való, hogy önmagát kényeztesse, hanem, hogy ajándékul adja felebaráti számára. Amit tulajdonképpen nem is én adok, hanem Isten, ki az élettel megajándékozott engem, hogy én magam is ajándékká válhassak mások számára.
Istenem, ha felismerhettem e titkot, melyet belém ültettél, kérlek, add meg, hogy akik számára akarod, hogy legyek, ajándékod lehessek! Ámen
