Isten teljességét bizonyítja, hogy szerető irgalma nem személyválogató!

Iz 56,1.6-7 - Így szól az Úr: „Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!” Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.”

Róm 11,13-15.29-32 - Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

Mt 15,21-28 - Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.” Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.” Ekkor így szólt: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!” Erre így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” De az asszony csak folytatta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És abban az órában meggyógyult a lánya.

Isten teljességét bizonyítja, hogy szerető irgalma nem személyválogató! Pál fogalmazásában valami hihetetlen fegyelmezettség van – mi ember számára figyelmet kell, hogy keltsen. „Isten … mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.” Hiszen rám bízza, hogy e szavakban felismerjem, hogy arról beszél, hogy Isten kegyelmének felhasználása nélkül semmire sem mehetek! Szabadsága az embernek, nem garancia a bűneitől való szabadulására! Bizony gyengék vagyunk a jóra, és Isten, aki mindent lát, tudja, hogy kevesek is. Erőtlenség a jót tenni, természetes létezésünk, de az is természetünk velejárója, hogy bennünk Isten lelke „piszkálódik”, nógat, hogy választási lehetőségünkkel merjünk élni, akarjunk élni, és végül bírjunk élni; vagy, ha nem, akkor legyünk elég merészek annyira szeretni magunkat, hogy alázattal elfogadjuk Isten szelíden szerelmes, szerető irgalmát! Bizony, Isten szeretete úgy, és akkor teremt bennem békességet, mikor ráhagyatkozom erőtlenségemben, amikor már magamban teljesen elvesztettem a reményt, a hitet, a bizalmat, és egyedül belé vetem magam: Te teremtettél ilyennek, hát Te kezdjél velem, amit tudsz! Én magam már magamból semmit nem értek. Így érthetetlenné vált már számomra az egész mindenség, nincs más biztonságom már csak a Beléd vetett hitem. Már hiszek, hitetlenségemben, karolj föl engem! Ámen