Hitben élni, mondom.
Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
Zs 96 - Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!
2Pét 1,16-19 - Mert nem mesterségesen kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.
Mt 17,1-9 - Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok” [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: „Keljetek föl, és ne féljetek!” Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.”
Hitben élni, mondom. Arról a hitről szólok, amiről tanúskodik itt Péter, mikor ezt mondja: „súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra”. Mert a hit az, ami által mi is birtokba vehetjük a szentírás tanúságát. Jézus Krisztus az, Aki „az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert”! De, hogy számunkra tettei és szavai többet jelentsenek, mint bármelyik emberé. Számunkra a Szentírás szavai nem attól hitelesek, hogy Péter, az evangélisták, a próféták, vagy a többiek hitelesítik, hanem, mert hisszük, hogy Istentől való a megbízatásuk, kegyelemmel teljesek! Cantalamessa így fogalmaz: „tudjuk, hogy amikor beszéltek, szabadon tették”, mégis, „beszédjük isteni és emberi volt egyszerre.”
Ők hozzák el hozzánk, kétezer év távlatából teszik jelenvalóvá a kinyilatkoztatást, hogy higgyük: Jézus az Atya Istennek szeretett Fia! Maga az Isten - a Teremtő, a Szeretet, a világot szeretetében fogantató – ajánlja nekünk: az kedves számára, ha Őt hallgatjuk, ha Rá figyelünk, megengedve magunknak, hogy hasson ránk létezése, és cselekvése!
Nekünk Jézus Krisztusban kell felismernünk létezésünk okát, teremtettségünk minőségét és sorsát. Sorsunk origója Jézus Krisztus: benne van fogantatásunk, halálunk és feltámadásunk; és ezeken keresztül üdvösségünk, ami nem más mint a sorsunk; ha elfogadjuk sorsunknak. Mert szabadságunk van rá. Megint Cantalamessát tudom idézni, hogy kortársat, modern gondolkodót, ám mégis hiteles prófétát idézzek, mert szélesvásznú gondolatai a jövőnkre nyitnak teret, és benne élők az egyházatyák, a szentek, a tanítványok hite: „az igazi szabadság nem az, hogy megteszem, vagy nem teszem meg a jót, hanem az, hogy szabadon megteszem a jót; szabadságom arra szól, hogy szabadon engedelmeskedem”. „’Talán nem volt szabad akarat Krisztusban, s az nem volt-e annál szabadabb, minél kevésbé szolgálhatta a bűnt?’ (Szent Ágoston-A szentek predesztinációja) Ez a szabadság Isten szabadságának a képe, amelyben nincs választás a között, hogy jót vagy rosszat tegyen.” Nos, ezzel a meggyőződéssel tenni jót, Istennek megengedve – nem kételkedve, kishitűséget engedve magamnak -, hogy ítéletet alkosson cselekvésemről, tetteimről, létemről! Hit kérdése ez!
Istenem, kérlek, emeld nagyságodhoz méltó szintre hitemet, képes legyek kiemelkedni önmagam szűk kereteiből, Hozzád, Jézus Krisztus szeretetében, és létezésének elsajátítása, megélése által! Ámen
