Az ember, aki mindenért aggódik

2Kor 12,1-10 - Ha már dicsekednem kell - bár semmit sem használ - áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.” Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Mt 6,24-34 - Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Az ember, aki mindenért aggódik, ám amitől tartania kellene, attól esze ágában sincs óvni magát. Ilyenek vagyunk, a valós veszélyt észre sem vesszük, a helyett kreálunk magunknak gondot, csak, hogy legyen, mi elfedi valós gondunkat. Talán Pál pontosan erről gyöngeségről beszél. Amikor merünk a valós gyengeségeinkkel szembe menni, miután felismerni képesek voltunk. Mert, aki megismerni meri magát, az már tudja, mit várhat el magától, így erősebb lesz annál, mint aki a légüres térben vagdalódzik.

Amúgy, a rangsor felállítása, hogy ki a legfontosabb számomra, teljesen rám van bízva – bizony, ez is a szabad akaratom. Jézus, csak tanáccsal lát el, amikor azt mondja: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát”. Mert ha első helyre sorolom a holnap feletti aggódásomat, akkor már első nem lehet az Isten számomra. Nem kell visszariadni attól, hogy ezt a jelen való életet értéktelennek tekintsem az Isten által kínált örök élethez képest. Bár az én életem ez, mégis tekinthetem silánynak, ahhoz képest, mint ami lehet az Ő ajándékozó szeretetéből! És, ha az valóban részemmé lehet, akkor perspektívát kap már is a jelen, leminősített életem. Mely csak csupán attól az elkövetkezendőtől látszik silányabbnak, és nem önmagában silány; ha merem a rangsort megállapítani. Vagyis, hogy a mát nem a holnap megítélésében élem meg, hanem minden pillanatot annak az örökkévalóságnak – mint elérhetőnek a fényében merítek meg. Azért élni most, hogy örökké legyen, mi istenüléssé létem mércéje!

Istenem, Te mondod, én hiszem, hogy van esélyem rá, hogy Általad, Veled elnyerjem az öröklét gyönyörűségét! Segíts meg, hogy utamat befutni legyen bátorságom! Ámen