… ne csak azért, mert Tiéd

2Kor 11,1-11 - Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz. De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól. Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek. Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál, mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt minden tekintetben mindenki előtt megmutattam nektek. Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert ami hiányzott nekem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok. Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni tőlem Akhája vidékein. Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

… ne csak azért, mert Tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség! Hanem, mert nélküled semmi vagyok, Uram! Imádni, és ebben az imádságban megfürödni, megmártózni, és benne kiengedni, ellazulni, elcsendesedni. Folyton folyvást ismételve a szavait, míg egészen belém nem eszik magukat, hogy enyémekké – részemmé váljanak. Belülről fakadó szavak legyenek ezek, melyek megszentelnek, megáldanak, és elemelnek ettől a világtól, mely reklámkampánnyá vált már, hogy fogyasszam akkor is, mikor már szükségtelen a számomra, míg nem undorodást vált ki belőlünk. Nem szabad, nem engedhetem meg magamnak, hogy e világtól undorodjak; mert a világ nem ez, aminek láttatja magát. E világ Krisztus világa, Aki a „Mi Atyánk” – ról beszél, Hozzá vezetni próbál, akiről mondja: „szenteltessék meg a te neved”, „jöjjön el a te országod”, „legyen meg a te akaratod”! Akit vágyakozni, elérni, ezt a földet, ezt a világot is szebbé teszi, olyannak láttatja, amilyennek az Atya teremteni szándékozta. Méltóbb az életre, mint amit bele élni bír az Ember, mert gyengék, erőtlenek, és képzeleterőnkben már bűnösek vagyunk. Már álmodni sem merjük a tisztaságot, az őszinteséget, az ártatlanságot, az igaz szeretetet. Pedig, ha megbocsátani bírnánk …, amihez az kell, hogy ragaszkodjunk ahhoz, legalább vágyainkban, álmainkban, ami őszinte, tiszta, ártatlan, sértetlen, eredendő valóság, ami előtt még bűntelenek voltunk. Megbocsátani, megengedni, hogy meggyógyuljon, megtisztuljon, ha már maga Jézus is megengedi, hogy megbocsátasson. Ha másért nem, hogy én bocsánatot nyerhessek! Akarom, hogy megszabaduljak terheimtől? Engednem kell, szabadságra vagyok teremtve, még önmagamtól is szabadulhassak! Egyedül Ő az, aki megszabadíthat engem, hiszem! Ezzel a hittel megbocsátani; megengedni Neked, Neki, Akik mind vágyakoztok a megbocsátásra. Ami nem vonatkozik arra, aki nem keresi Istennél a bocsánatot, hiszen az nem szabad, és nem keresi a szabadságot. Amit ha valaki nem keres, annak én hogyan adhatnám, vagy akár Isten, hogyan adhatná? Szent Ignác tanítja, hogy aki Istent keresi, azt Ő maga vezeti a világ felé. A dolgunk nem az, hogy bűneinkkel vesződjünk, vagy mások bűneivel szenvedjünk. A dolgunk, hogy megtapasztaljuk, hogy Isten minden bűnünk ellenére is szeret, és nekem magamnak erre a szeretetre kell választ találnom magamban, ami elfedi bűneimet. Mert a szeretetben a bűn feloldódik, megsemmisül, elenyészik, elértéktelenedik!

Uram, Istenem, Jézus Krisztus által, a Szentlélek ereje által taníts meg szeretni, engem, az embert! Ámen