Ne vegyétek hiába, vagyis, értékét, és értékén kell felismernünk Isten kegyelmét!

2Kor 6,1-10 - Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged” [Iz 49,8]. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.

Mt 5,38-42 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért” [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.

Ne vegyétek hiába, vagyis, értékét, és értékén kell felismernünk Isten kegyelmét! Nem bírok tovább menni Pál ezen szavain. Megálljra kényszerít. Érteni próbálom, felfogni, értésemmé váltani, oly súlyosnak érzem, ahogy érzékelhetővé válik, ahogy még eddig soha sem sikerült e sorokat érezni. Mintha valóban, most lenne rá a kellő idő! Mert, amikor a kegyelem működik, nem okozhatunk azzal botrányt, nem fogják szidalmazni tetteinket, mert szolgálatunk felismerése elnémít, megbénítja a gonoszságot! Nem azt, ami érhet bennünket, hanem ami megkeseríthet bennünket! Ami bennünk verhetne sátrat, és ami erőnket gyengíthetné! A nem színlelelt szeretet, az igazság igéje, Isten erejéről a tanúság! Az igazság vértezete, erősséggé válhat, és válik is. Ami nem nélkülözi a kettősséget, mert van, kiben jót gerjeszt, és van, akiben a rosszat, csak mi mindig bírjuk őrizni a jóság erejét, magunkban, kishitűségünktől mentesen, amit a Szentlélek az, Aki képes bennünk munkálni! Amit ha engedünk, megértjük, mit jelent mind ez. El kell viselnünk, mindent, de nem arra kell fókuszálnunk, hanem arra a kegyelemre, mely erőt add mindannak elviselésére! Nekünk egyet kell tennünk: szolgálni, tanúságot tenni, hogy bennünk a lélek munkálkodik, lelkesültek vagyunk! Minden támadás kívülünk van, és nem rajtunk!

Áldásodat viselni engedd nekünk Urunk, hogy áldottként elviselni bírjuk a világ terhét, de közben a világot megszentelni legyünk képesek, hogy a világ megismerjen Téged, és dicsőítésedre váljon, csak hogy vagyunk Általad! Ámen