Misszió, mennyire időszerű, és talán mindannyiunkhoz szóló felhívás.
ApCsel 11,21b-26 - Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.
13,1-3 - Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.
Mt 10,7-13 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.
Misszió, mennyire időszerű, és talán mindannyiunkhoz szóló felhívás. „Misszionárius, annyit tesz, hogy jelen van!” Hallottam a minap egy néger misszionárius atya szájából. A jelenlét viszont annyit ér, amennyiben tanúságtétel. Arról, hogy „elközelgett a mennyek országa!” Akkor az, aki hiteles lehet a tanúságtételben Krisztus mellett, az mindarra képessé válik, mint amit Jézus megígér a tizenkettőnek, amikor kiválassza őket apostolainak! Gyógyító képesség, a halottak feltámasztása, leprás meggyógyítása, ördögök kiűzése – csak ne feledjük az alázatot, a szerénységet, a szelídséget, mely szegényes, és egyáltalán nem magamutogató!
És még valami, keressünk magunknak ott, ahova érünk, olyan embert, „ki az arra méltó”, hogy tanúságtételünknek tanúja legyen. Nem a paphoz, nem a politikushoz, nem elöljáróhoz irányít okvetlenül Jézus, a magunk bölcsességére hivatkozik, figyelmet kér tőlünk, hogy észrevegyük a méltó partnert, akit segítségük kapunk tőle, mert a Szentlélek velünk, és gondoskodik arról, hogy tanúságtételünk ne hulljon a porba! De az sem baj, ha nem találunk ilyet, az se vegye kedvünket, mert megeshet, hogy félreismerjük, ami nem a mi hibánk. Tovább kell mennünk, méltóságunkat megőrizve. Kereszténységünk nem a magunké, ajándékunk az, amit, ha felismertünk, akkor azt is meg kell értenünk, hogy nem elsősorban „hitvallásokról, hittételekről szól, hanem az élő Istenben való hitről, akit szavakkal nem lehet leírni. Istent meg kell tapasztalni, nem pedig beszélni róla! … (Isten) mindig a szavak mögött van.” (G.W. Hughes - Isten mindenekben)
Uram Istenem, vágyom rá, hogy a Szentlélek erejének kiáradása által, hitemben oly mértékben megizmosodjak, hogy képessé legyek tanúságtevőddé válni, nem a szavak erejével, hanem életemmel, melyeket szavaim már csupán csak az igazságodat feltárják, melyek ott vannak, és hirdetnek tetteimben. Add meg, hogy szavaid életemmé váljanak, és éltetővé váljanak életem által! Ámen
