A győztes oldalán lenni
ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.
Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”
A győztes oldalán lenni, és a győztes jussán osztozni! Nem alantas dolog! És győzelemre ad reményt. Ez bátoríthat bennünket a hűségre, az állhatatosságra. Jézus mellett, aki az Atya mellett tanúskodik, Aki az Atyával egy, Aki megdicsőíti az atyát, és Akiben megdicsőül! Isten szimbiózisa, de még annál is több, hiszen nem csupán hasznos együttélésről van itt szó – bár ez az emberi kommunikáció szerint még érthető – hanem Jézusban az Isten megszemélyesedéséről. Akiben az válik szóvá, emberi felfogható közléssé, Aki a lélekben lakik, de mert az ember, anyagi valóság, számára a lélek bizonyossága szükséges ahhoz, hogy azért, ami nem anyagi valóság lelkesülni bírjon, tudattal, értelemmel, mely hitéhez párosulhat. Így válhatunk mi emberek, a természet és a teremtés koronái természetfölöttivé. Ez az, ami kegyelem, ami Isten bennünk való megosztásának következménye lehet, ha elfogadjuk, és vélt valóságunk hitbéli valósággá növekedhet, mire a test elveszíti teljesen hasznát, így e világi jelentőségünk is elsatnyul, kiüresedik, elértéktelenedik. Ez az értelme e földi létnek, beleérni az öröklétbe, mely egyedül Isten valósága addig, míg megosztásából nem részesít bennünket, ami az irgalmassága, mely végtelen szeretetéből fakadó jósága.
Uram, köszönöm, hogy bölcsességedbe oltasz a Szentlélek ereje által, megengedve, hogy Benned megnyugodni bírjak, nem félve se élettől, se haláltól, de még a kárhozattól se! Ámen
