Eljön az idő, amikor már nincs, mert nem lehet több kérdés.

ApCsel 18,23-28 - Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és Frígiát, s minden tanítványt megerősített. Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. Bátran kezdett tehát működni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját. Mikor aztán elindult Akhájába, a testvérek buzdították, s írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a híveknek, mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Jn 16,23b-28 - S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.”

Eljön az idő, amikor már nincs, mert nem lehet több kérdés. A magam életében, és a világ létezésében is el fog jönni az az idő. De addig még kérhetünk, ha tudunk elég bölcsen kérni. Ráadásul módom van rá, hogy Jézus nevében kérjek, ha elég szeretetet érzek magamban, iránta! Az Atya, aki meghallgatja kérésemet, tudja, hogy Jézus iránti szeretetem mennyire valós, őszinte, tiszta. Az Atya, a maga szeretetén keresztül – mellyel engem szeret – ismeri meg a bennem, Jézus iránti szeretetem elkötelezettségét. Mellyel megélem Jézus istenségét, Aki mégis ember, ahogyan én is ember vagyok, olyan, aki onnan felülről való, a keresztség által újjá született, és akiért visszajönni készül Jézus. De még előbb, előre megy, hogy elérkezhessen az az idő, mikor eljön az, Aki belőle merít életet, melyben megerősítő kegyelmét hozza az Atyától, hogy minden érthető, és világossá lehessen bennünk, akik hinni, és érteni vágyakozzuk az Atyáról szóló kinyilatkoztatásokat. Melyekről Jézus beszél. Melyekről az óta is szólnak az evangélisták, a szentek, az egyházatyák, akik a Szentlélekben eltelve szólhatnak! Akiknek szava éltető lehet számunkra, ha a Lélek erejét magunkra vesszük, és értésünkké fogadjuk!

Van értelme az életnek! Mert aki él, e világi testében, az képes arra, hogy Jézus tanításából részt vehessen, részesüljön, és így elteljen az Atya ismeretében, melyet a Fiú hozott el számunkra, és a Lélek az, ki teljessé tesz bennünk! Az Isten tesz méltóvá bennünket, kik vagyunk, hogy részeseivé váljunk, melyhez ezen az életen, mint küszöbön, át kell lépnünk, meg kell tennünk, hogy a magunk életén keresztül teljesedhessen ki Isten tökéletessége. Hogy mondja Szent Ignác?: A célom kell legyen, hogy „Istent, a mi Urunkat dicsőítsem, és lelkemet üdvözítsem”! Amit nem szabad szemem elől téveszteni. És még valami, amit talán Kosztolányi mondott: egyetlen parancs van, a többi tanács. De ezt az egyetlen parancsot kell megtartanom, hogy a tanácsokat komolyan vegyem, és tiszteljem.

Istenem, Jézus Krisztus nevére kérlek, add meg nekem, hogy Jézus kinyilatkoztatása, a Szentlélek bölcsességének ereje által részemmé, éltetőmmé lehessen, tévedhetetlenül Hozzád eljutni segítsen! Ámen