Ma egy új teremtéssé lettem!
ApCsel 16,1-10 - Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. A testvérek, akik Lisztrában és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra, azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. Amikor sorra járták a városokat, s tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. Így az egyházak megerősödtek a hitben és gyarapodtak számban napról-napra. Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. Míziába érve megkísérelték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért átmentek Mízián, és lementek Troászba. Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi eléje állt és könyörgött neki: ,,Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!” Miután ezt a jelenést látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.
Jn 15,18-21 - Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is megtartják majd. Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Ma egy új teremtéssé lettem! Aki eddig még soha sem voltam, és akiről eddig még sosem tudtam, de akivé úgy lettem, hogy ahhoz oly kevés közöm van, nem érdemem, és nem dicsőségem, de boldogságommá lehet. Istenem egy új nappal ajándékoz meg, melyre felszentel, és melyben megáld, hogy bele élhessem ezt a napomat az Ő napjába, melyet e világba teremt, mely még eddig soha nem volt! De lett, mert akarta, SZERETETÉBEN! Nekem pedig azt üzeni áldásával, hogy tegyem ezt a napot, az énnekem ajándékozott nappal számára, Neki dicsőségesebbé, amire csak én tehetem azzal, hogy rám osztja a feladatot, melyet a szeretetéből részként kínál nekem, hogy énáltalam, az én testi és lelki szeretetem által gazdagítsam az Ő, e világba teremtő képességét. Képes lehetek rá? Nekem emberként, érzelmeimmel, vágyaimmal, képességeimmel – melyeket tőle kaptam, és kapok pont erre a napra – együtt is kell számára gazdagabbá tennem. Nem, mint egy kő, nem, mint egy virág, és nem úgy, mint értelem, érzelem, és tudatlan valósága e világnak, hanem úgy, mint aki Általa, Benne és Vele lettem ma az, aki Ő akar lenni általam!
Nem vagyok rajta kívül, nem lehetek rajta kívül, és nem akarok lenni rajta kívül. És Ő, Te Istenem, pont ezt várod tőlem, hogy ne akarjak lenni rajtad kívül, szereteted megélése nélkül, de szeretetemet hozzá rendelve a tiedhez, és beléd élve azt!
Ismerlek Atyám, és ismerni akarlak a mai nappal is egyre jobban! A természet általi üzenetedből is, de a Szentírás szavain keresztül is, és azokon keresztül is, Akik által megszólítasz, megérintesz, belém karolsz, és hozzám jössz. Szentségeid, és így a szentlélek kegyelmi erejétől is meghatódottan örülök Neked, és örömmel ölellek, hogy beleszerethesselek a világba, az én parányi, igen csekély piciny világomba. Ámen
