Isten mindig kifejezi valahogy a szeretetét.

ApCsel 15,22-31 - Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást - ők a testvérek között vezetők voltak -, és kezük által ezt az írást küldték: „Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!' Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.

Jn 15,12-17 - Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

Ezt találtam ma, mikor az Istenben való szabadságra rákerestem:

Mekkora a szabadságom? Hol vannak a korlátaim?  

Isten mindig kifejezi valahogy a szeretetét. Nem akarja, hogy szeretettjei egy kis edényben kuksoljanak.

Ha nem emeled elég magasra a tekintetedet, hogy Őt magát meglásd, lehet, hogy váratlanul küld valakit, aki akkor is akar szeretni, ha azt hiszed, hogy nincs is rá szükséged. Vagy feladatot ad, szolgálatot: megmutatja, hogy tenned kéne valamit; többet, mint ami izomerőből is megy. Isten nem felejt el, nem adja fel a reményt veled kapcsolatban, mert tényleg szeret, valóban törődik veled.

Ébresztget és rázogat, hogy átugorj a nagyobb edénybe, és végül a szabad és hatalmas vízbe. Isten szeretetébe. Valakin keresztül Isten szeretetének a sugara talán máris bevilágít szűk kis edényedbe. Csak nem mered észrevenni, nem mersz örülni neki. Pedig Isten szeretetének kedves emlékeztetője lehet egy másik, szintúgy segítségre szoruló tökéletlen emberi lény is az életedben. Talán csak egy tükör. Ne becsüld le, ha szebbet mutat, mint amit hiszel.

A kis növésű aranyhal egyedül úszkál körbe – körbe. Meglátja magát az akváriumüvegben, és megállapítja: Ez vagyok. Ez a kicsi vagyok én. És tényleg olyan kicsi. Reálisan látja magát. Nem tudja, hogy csak egy ugrás és elkezdhet növekedni.

 Amit lát, bár a látható valóság tükörképe, mégis hamis. Természetellenes dolog ilyen helyen tartózkodnia. Az igazi természete nem ilyen kicsi. Az aranyhal szenved a kicsi edényben: nem ez az Ő helye.

Mint újjá született ember, Isten szeretettje, Krisztusban élek. Krisztus a korlátom. Ő szabja meg a határaimat. Akkora edényben úszhatok, amekkora Ő maga. Az Ő mérete a lehetőségem, a horizontom, a világom.

Nagyobb mint egy akvárium, nagyobb, mint egy medence … nagyobb mint az egész Balaton. El sem tudom képzelni, mennyire szabad vagyok! Nem is tudok akkorát úszni! Krisztusban elfér az egész világegyetem. Az enyém. Ez az életem. Meghaltam a kis edénynek. 
(http://www.bibliai.com/szabadsag-szeretet-korlatok/) 

“Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. …Csak egy helyen lehetsz teljesen biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.” (C.S. Lewis – A szeretet négy arca)

Istenem, akkor is, vagy, pont azért. Nekem a Te szeretetednek a szabadsága kell, ne engedd, hogy megtévedjek, hogy megtéveszthessenek, pontosan azok, akik ennek boldogító élményét nem értik és nem élhetik! Tudom, hogy nincs más dolgom, mint szeretni, a Te szeretetednek szabadságával, és Neked megengedve azt, hogy szereteted szerint legyen változásom a világban, és sorsom alakulása, még akkor is, ha sebezhetővé válok, vagy, ha megszakad a szívem, csak tudjam, hogy Te szeretsz. De míg ennek ellenkezőjéről nem bizonyosodhatok meg, addig bírjak szeretni Általad, és Belőled, emberként, emberhez méltón! Ámen