Mire a kétség, mikor minden tette Jézusnak azért van, hogy higgyünk Benne
ApCsel 14,19-28 - Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
Jn 14,27-31a - Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen.
Mire a kétség, mikor minden tette Jézusnak azért van, hogy higgyünk Benne, és általa az Atyában!? Miért a békessége fölötti aggodalmunk? Mert más, mint amit a világból érthető volna? De, hát honnan valók vagyunk, e világból, vagy onnan fentről? Nehéz megértenünk, hogy „Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen.” Pedig mernünk kellene a hitünkre hagyatkozni, mely Jézus Krisztusba vetett hit! Nincs másunk, csak, és kizárólagosan a szeretet hite! Ez a legfőbb parancs: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?" Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs.” [Mt 22,36-38]
Ebből a megadásból fakadó békesség az, ami örökségünk. Bár értenénk, hogy Isten szeretetének megadni bírnánk magunkat. Engedni, hogy leteperjen a szeretet, két vállra fektessen, alázatára bírjon engem. Nem téged, engem! Megadni magamat Istenek, hogy egészen hatalmába kerülve, az Ő szeretete éltessen, és békessége így betölthessen! Micsoda élete lehetne annak, aki a világban a szeretet törvénye szerint élne, és életét lehelné bele a világba! Amikorra eltűnne az önös érdekem, és csak arra lennék kíváncsi, hogy Te mire vágyakozol, mit szeretnél, mi lenne Neked jó, mi az, ami számodra éltető erőt jelentene? Mert akkorra megtapasztalhatnám én is, hogy lám, mi is az, ami nekem jó, ami engem éltet, és üdvösséget hozó békességem lehetne. Bár csak merném elkezdeni a szeretetben való levést, és nem törődni a szeretetlenség hatalmával, mely kikezd, mely eltántorítani, és ellehetetleníteni próbál azzal, hogy kétséget, elbizonytalanodást, kevélységet, és irigységet teremt bennem és így körülöttem is. Meghallani kellene, Ne félj, ne nyugtalankodjon a szíved! Kétezer év óta hangzik, csak nem halljuk meg, és nem hallom meg! Talán ez a legnagyobb bűnöm, és az emberiség bűne, hogy nem engedi magán eluralkodni, kiáradni a krisztusi szeretetet, mert inkább félünk attól, ami e világból számunkra érthetetlen, mint, hogy megélnénk, engednénk magunkra a Szentlélek erejének szétáradását! Pedig, ha ráéreznénk, megengednénk magunknak, hogy betöltse mindennapjainkat, talán akkor elboldogulhatnánk a magunk életével, melyet nyüglődéssel, erővel próbálunk megélni. Pedig nem kellene, csak engednünk kellene, hogy Krisztus élje meg életét a mi életünkben, az én életemben! És akkor éltetővé lehetnék, miközben életem élhetővé lehetne!
Szentlélek Úr Isten jöjj, hogy pünkösd kegyelme egészen eltöltsön, életre bírjon. Ne élni akarjak, hanem éltetni, hogy akkor Általad életem legyen! Ámen
