Mindegy, hogy zsidó, pogány, vagy …
ApCsel 14,5-18 - Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket, és ők értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az evangéliumot. Volt Lisztrában egy bénalábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon azt mondta: „Állj fel egyenesen, a lábaidra!” Az felugrott és járkált. Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: „Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!” Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót. A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, és ezt mondták: „Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van [Kiv 20,11]. A letűnt időkben megengedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.” Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.
Jn 14,21-26 - Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?” Jézus azt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg szavaimat. A szó pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Mindegy, hogy zsidó, pogány, vagy … Magát nyilatkoztatja ki annak, aki befogadja! Ki vagy, ki szeretni bírsz engem? Ki vagy, ki még nem pirulsz el azon, hogy szeretetre szólítalak fel, mint sem, hogy erődet fitogtatni hívlak? Bennünk kell, hogy Jézus szavai életre keljenek, a szeretet élménye által, mert Isten szeret engem, és nem kevesebb! Ő az, aki teremtett, Aki a világot teremtette a számomra, hogy hinni bírjam, hogy Isten az, Aki szeret engem, az Embert! Mi, mindannyian egymáshoz hasonlók vagyunk, nem különb egyikünk sem a másiknál, ha csak azzal nem, hogy önzőbbek vagyunk a másikunknál. De Pál megtérésre szólít, arra, hogy vegyük észre, hogy mindent mit Isten teremtett, azért teremtette, hogy bennünket meggyőzzön arról, hogy nincs nagyobb érdem, mint az, hogy engem, az Embert, Isten szeret, és a szeretetének befogadására, elfogadására, és a szeretetében életre szólít, hív! Minden lélegzetvételemmel élményemmé akar lenni: életet ad, levegőt ad Isten, Nekem! Bár mit, ami szememmel gyönyörködtet, amit orrommal megérezhetek, amit számmal ízlelhetek, amit kezemmel tapinthatok, amit járásommal elérhetek, vagy bármilyen érzékszervemmel felfoghatok arról akar meggyőzni, hogy életem Benne van, éltetőm akar lenni a Szeretet! Isten szeretetében lenni azonos azzal, hogy szeretetében vagyok! Ami nem lehet bűn! A bűnre való hajlandóság bennem van, azzal, hogy e szeretet felett uralkodni akarok, és nem örülni annak, hogy megajándékoz Vele, Ő, aki Van, hogy én lehessek!
Ő sugározza rám, érdemtelenül is szeretetét. Én képes lehetek rá, hogy az Ő szeretetét magamon feléd sugározzam, és a világra kisugározni engedjem rajtam átengedve! Nem magamat adni kell a világnak, hanem megengedni, hogy általam Isten szeretete áradjon. Add meg nekem Istenem, hogy ennek az engedelmességnek eszközévé lenni bírjak, magamnak belőled semmit önzőn meg nem tartani akarjak mindebből, csak magamat hozzáadni lehessek képes ahhoz, Aki Te vagy! Ámen
