Küldöttek vagyunk már mind
ApCsel 13,13-25 - Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: „Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!” Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: „Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok! Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét [Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1], mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: „Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat” [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28]. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének [Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: „Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.”
Jn 13,16-20 - Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: „Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem” [Zsolt 41,10]. Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Küldöttek vagyunk már mind, akik a Szentlélek hitében egyek vagyunk Krisztusban! Istenhez vezet bennünket Jézus, és az, Akit elküld, hogy bizonyosságot szerezhessünk Benne! Aki Ő, a Kinyilatkoztató, hogy senki mást ne várjunk, hanem higgyünk!
Befogadóknak lenni, hogy küldöttekké lehessünk, és küldetésünk üdvösségre vezessen! Csodálatos életpálya, út, melyet Jézus mutat nekünk, és előre megy, hogy az úton eljuthassunk a célhoz, az öröklétbe!
Uram add, hogy ne tétovázzunk, ne kerülgessük reményünket, hanem merjük elfogadni ajánlatodat, azzal a tudással, hogy méltatlanok vagyunk rá, mégis ajándékod az, ami nélkül semmikké leszünk! De nem akarunk megsemmisülni, hanem a Te szeretetedben örökérvényűvé akarunk lenni, üdvözülni, Istenben társultakká lenni, ami saját erőnkből képtelenség, hát éppen ezért Veled túlszárnyalni képességeinket, lehetőségeinket legyen legszebb méltóságunkká! Ámen
