Igen, ismernem kell Jézust!

ApCsel 11,1-18 - Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: „Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!” Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: „Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!”„ Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.” Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: „Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: „János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni” [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”

Jn 10,11-18 - Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut - a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat -, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

Igen, ismernem kell Jézust! Ami azt jelenti, hogy értenem kell. Amikor azt mondja, hogy úgy ismeri övéit, ahogy Őt ismeri az Atya, és Ő ismeri az Atyát, akkor ezzel azt is mondja, hogy övéit úgy ismeri, mint akik Vele egyek vagyunk az Atyában, akik az Atyáéi vagyunk, akiket az Atya bíz Rá! Bennünket az Atya ad Jézusnak, a Fiának, hogy gondunkat viselje, most már úgy mint aki emberként megértővé lett az Ember iránt, de, aki Istenként gondoskodó szeretetével megváltására is képessé lett, melyre bírja az Atya parancsát. Ezért meri kimondani ezt a súlyos, ránk nézve terhelő kijelentést, hogy mi „hallgatni fognak szavamra”! Úgy mondja ezt Jézus, mint akinek bizonyossága van róla, hogy ez így lesz. Ha ismerem Jézust, melyet a Szentlélek erejének bizonyosságával kijelenthetek magamról, akkor tudnom kell, hogy amire én képtelen vagyok, arra Ő, Isteni mivoltából képes: látja a jövőt, a jelenben! Bizonyosságom lehet, hogy szavai nem elhamarkodottak, és nem fellengzős szavak, hanem teljes biztonsággal, meggyőződésből hangoznak el szájából! Ezért a hallgatóságáért, hallgatóságának egységéért szenved és adja oda életét. Ez Krisztus hatalma, hogy mindeneket megváltani hajlandó, képes, bír, megengedve magának, hogy engedelmes legyen az Atya akaratának, parancsának!

Nekem ki parancsol? Milyen törvény alatt állok, élek, és halok? Ki az én Atyám? Van bennem hasonlatosság Jézushoz? Hallgatóságához tartozónak vélem magam, vagy készülök legalább rá, esetleg akaratommal vagyok szeretete iránt? Bírom a szeretetét, elviselem, hogy szeret, hogy megváltani akar? Tudok mit kezdeni azzal, hogy örök élettel akar megajándékozni, melyet Istentől való szándékából, a szeretet legteljesebb, legőszintébb, legtisztább, legigazabb szándékától vezérelve kínál nekem? Pásztorommá fogadom, szelíd juha képes vagyok lenni?

Istenem, szándékom van a jóra, Te tudod, de képességemben még túlon túl e földhöz ragaszkodom. Legyél pásztorommá szent Fiad által, hogy megtapasztalni bírjam gondoskodó szeretetedet, és e tapasztalás által megengedjem magamon gondoskodásodat, szeretetedet. Majd magam is ilyen szeretővé lehessek – a Szentlelked kegyelme által -, hogy megtudja a világ, milyen méltósága lehet Általad! Ámen