Benne állni az evangéliumban!
1Kor 15,1-8 - Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is.
Jn 14,6-14 - Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: „Mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.
Benne állni az evangéliumban! Mert általa üdvözülhetünk. Talán ebben az említett több mint ötszáz megjelentben van Mária, Jézus anyja is? Ki tudja?
De olvassuk sajátunkként az evangélium mai részletét, mint a ma felcsendülő tanítást, a ma élő Krisztus hozzám szóló szavait. Enyémnek tartom, legelőbb ezt kell tudatosítanom, majd, hogy élő jelenléte valóságom, bennem létező, kitapintható, meghallható, Akivel dialogizálhatok, Akit meghallgathatok, és aki meghallani kész engem! De, ezen túl, Jézus Krisztus, Te az Atyában vagy, és Benned van az Atya; el tudom fogadni, bele tudom élni ebbe az egységbe magamat, aki Jézussal egységemet kutatom, vallom, tudom, élem! Így egy vagyok Vele, az Atyával is! Itt kell megállnom, leengedni kezeimet, egészen ellazulni, minden izmomat, erőmet megnyugtatni, elcsendesülni. Megengedve, hogy ez az érzés átjárjon. Bennem élővé lehessen Isten, aki szívem motorja, meghajtója, így elmém, érzéseim, érzelmeim, vágyaimnak és, ha van bennem utálat, gyűlölet, fájdalom, kétség, kísértés – bármi, amit eddig magaménak éreztem, belé helyezem. Rá kell jönnöm, hogy rajta kívül nem létezem, se gondolatban, se szóban, se cselekedetemben, de még hiányosságomban sem. Benne van létem és élhetetlenségem is! Jézus Krisztus, Aki „az út, az igazság és az élet”, vezet el engem az Atyához.
Meg kell, hogy jelenjen nekem Jézus, az Ige, a tanítás, a cselekvő Jézus. Nem az, akit elképzelek emberi mivoltában, hanem az, Aki megismertetni akar magával, hogy általa megismerni bírjam az Atyát, aki lélek, de bennem akar emberré, anyagiasult létezővé lenni. Így, én, Bele élhetem magam Istenségébe. ha hitem van Jézus Istenségében, „Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek.” Visszacseng itt, a minap olvasott tanítás, amit Péter és János tanúságtételéből hallottunk: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” [ApCsel 4,12]
Bennünk van eltemetve Jézus, vagy általunk válik élővé? A mi hitünkön múlik, ami egyedül a mi akaratunk munkálkodásán múlik, mert Ő kijelenti, ránk bízza tett erejét, és szándékosan nem mondom, hogy csodatévő képességét, mert nem a csodákban kell hinnünk, hanem magában Jézus Krisztusban, Aki az Atyától való igazságot adja át nekünk, ha mi befogadókká vagyunk képesek, lenni: „Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.” Értsük meg, hogy ha hitünkben elégségesek vagyunk, ne a mi cselekedeteink erejére számítsunk, hanem Jézusra, Aki általunk akar cselekvővé lenni, az Atya dicsőségére; nem a mienkre, és nem is a sajátjára! Még tovább kell mennünk az alázatunkban, mert hogy cselekvővé lehet általunk Jézus Krisztus, a Fiú, az nem bennünk kell, hogy érvényesüljön, és nincs jogunk rá, hogy magunkra vonjuk az eredményt, mert a Fiúban kell, hogy végbemenjen az Atya megdicsőítése! Még csak alanyok sem lehetünk, csupán a test, mely cselekvő része kell legyen a Fiúnak, aki eltávozott az Atyához, de azért, hogy bennünket cselekvésében itt hagyjon. Hátrahagy bennünket a világban, de nem magunkra, hogy Benne létezőkként formáljuk példája nyomán a világot. Ehhez nekünk megtérő, felnőtté vált lelkületű keresztényekként, saját tudatunkkal, és lelkünkkel kell élővé élni Jézust a jelenlétben, jelenvalónkban! Nem lehet keresztény embernek léte Jézuson kívül! Mert, ha van, akkor nem keresztény, legfeljebb vágya él benne, hogy kereszténnyé legyen! Életünk az istenülés folyamata; Krisztus megváltásának, kinyilatkoztatásának, kiengesztelésének, és üdvözítő akaratának megélése által, Aki feltámadásával foglalta össze örökkévalóságunk esélyteremtő erejét! Ránk hagyva a döntést, hogy élni akarunk vele, vagy sem!
Ne szűnj meg bátorítani bennünket Istenünk, hogy elfogadni merjük áldozatodat, mit ajándékodként rendeltél számunkra! Jézus Krisztus, az a „bármi”, amit most kérek, és Velem azok kik szeretetedben Velem egyek, Szent nevedben kérem add meg nekünk, hogy részünk lehessen Benned, Aki vágyod, hogy velünk megdicsőítsd az Atyát! Add meg nekünk a szeretet közösségét Benned! Ámen
