Csak abban lehet a szó értelem, akiben az kinyilatkoztatik!
ApCsel 4,23-31 - Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van [Zsolt 146,6; Kiv 20,11], aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: „Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen” [Zsolt 2,1-2]. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Jn 3,1-8 - Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”
Csak abban lehet a szó értelem, akiben az kinyilatkoztatik! Te döntsd el magad, hogy Krisztushoz tartozol-e, vagy sem! Eddig van az ember akarata, hogy önmaga ítéletére bírja magát! Mert Isten nem ítél el, csak meg. „Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.„ [Jn 8,15] „Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon.” [Jn 12,48].
Nem kell félnünk attól, hogy lélekben újjá szülessünk, csak attól, hogy elmulasszuk azt! Mert tudásunk van róla, ismeretünk, hogy az szolgálja üdvösségünket, ám, ha a lélek ébredését a tudatunkkal elfolytjuk, akkor az válik a magunk vétkévé. Mert a Szentlélek kivár, türelmes, ott toporog ajtónk előtt, hogy rá nyissuk, de nekünk, magunknak kell Rá ajtót nyitnunk, Ő nem fogja feltépni, ránk kényszeríteni ajándékát. Ehhez az első lépcső a keresztség szentsége, melyet megkaphatunk, még elszántságunk nélkül is, de a második lépcsőre, a bűnbánat lépcsőjére, már magunknak kell fellépnünk, erőt véve magunkon, legyőzve tehetetlenségünket, önelégültségünket.
De, ha már eddig eljutottam, tudom Uram, hogy többé nem hagysz magamra. Kinek átengedem gyengeségemet, megerősít az szeretetében! Rád bízom magam Uram, Teremtőm, szerető Istenem, Aki tudom, hogy önmagamért akarsz szeretni, és vágyod, hogy megengedjem Neked, hogy szeress, nem magam boldogságát keresve csupán, hanem a Te dicsőségedre! Akarom, legyen meg a Te akaratod, rajtam, és értem, … és mindenek üdvösségére! Ámen
