Krisztus mai közössége mennyiben azonos
ApCsel 2,42-47 - Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban. Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.
1Pét 1,3-9 - Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál - melyet tűz által próbálnak meg - sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.
Jn 20,19-31 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.
Krisztus mai közössége mennyiben azonos, vagy hasonló az itt leírt apostolok korában élt közösséghez? Van egyáltalán hasonlóság? Ha, legalább a magjában felismerhető lenne ez a közösség, egység. „A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.”; „Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban”; „örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt”; „Dicsérték Istent”; mert, ha így volna tapasztalhatnánk, hogy „az Úr … naponta növelte az üdvözülendők számát”. Talán nem volna bennünk ilyen kishitűség, kétség, megosztás és féltékenység, vagy túlzott és álnok másik iránti tisztelet, ami már nem is az, hanem inkább a másik békén hagyása, hogy ne szólhasson bele ő se az én dolgaimba, a magamnak való vagyon féltése. A közösség vállalása Krisztussal, ami önös érdekeim felett állóan közösséggé változtatná azt, minden érték felett állóan, hogy olyan élménnyé válhasson, amiről Péter beszél: „romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre” reményt adhatna mindannyiunknak, mely örömünkké lehetne. „Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál - melyet tűz által próbálnak meg - sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.” Így lehetne az, hogy a szomorúságunkat a közösség öröme eltaposná, nem engedné, hogy kísértésünkké legyen szomorúságunk. A közösség Krisztusban erő! A közösségének erejét kellene megélnünk, és sugároznunk. Mennyire vagyunk mi közösségben, mennyire érezzük magunkon a közösség erejét, vagy mennyire vagyunk mi magunk közösségi emberek Krisztus közösségében. Bizony, mennyire keressük azt, ami összetartozókká tesz bennünket, vagy mennyivel inkább foglalkozunk azzal, ami szétválaszt, elkülönít, magányossá tesz, és így erőtlenné? Megengedjük, hogy a széthúzás kísértése bűnössé tegyen bennünket? Ezzel az üdvözülni vágyókat gyengítjük?
Vagy megengedjük, hogy Jézus, a feltámadott Krisztus megjelenjen közöttünk, akkor is, ha ajtónkat zárva találja? Mert zörget, és betoppanni akar Ő, ebben bizonyosak lehetünk. Ha másképpen nem, akkor szentlelke által, de közösségre akar lelni közöttünk, legfeljebb mi nem vagyunk Rá eléggé nyitottak, hogy aztán általunk csodákra lehessen képes, ahogy akkor tanítványai által is tett csodákat Isten. Megtérő lelkek várakoznak ma is a megtérésre, de megtérítőkké vagyunk képesek lenni, vagy kitérünk inkább Isten útjából?
No, majd fel kellene tennünk a kérdést, hogy miért is kellett Jézusnak feltámadása után még itt járni, kelnie, és megjelenni sokaknak, mielőtt az Atya dicsőségébe visszatérhetett volna?
Istenünk, ne hagyj nyugtot nekem, nekünk. Segíts, hogy közösségedet éltető jelenvalókká váljunk, legyünk, a Te Szentségeid által is, erőnket, mely a Te erőd, ne titkoljuk, engedjük, hogy bennünk szétáradjon, és közöttünk egyesülhessen, a magunk gyengeségén keresztül is, mi kisstílű együgyűségünk, szemérmességünk, kishitűségünk, bátortalanságunk, kétségünk, féltékenységünk, megosztottságunk. Legyél megszentelő erőnkké! Ámen
