Az Istennek élni!
Róm 6,3-11 - Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.
Mt 28,1-10 - Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”
Az Istennek élni! Jézus Krisztusban, a Feltámadottban, aki halálával és feltámadásával szerzett nekünk új életet. Ha, még nem vettük észre, hogy van egy új életünk, akkor a legjobb alkalom erre, hogy Húsvét szent vigíliájában, mikor a böjtöt magunk mögött hagyjuk, és tömjük magunkba a finomabbnál finomabb ételeket, akkor ennek az új életnek a gazdagságára is ráeszméljünk, ami nem csupán a tányérunk gazdagságában kéne, hogy megmutatkozzon, hanem inkább a lelkiekben. Merjem feltenni azt a tolakodó kérdést, hogy most, lélekben, mennyiben vagyok több mint a nagyböjt elején? De ne azért tegyem fel ezt, vagy ehhez hasonló kérdést, hogy bántsam magam, hanem azért, hogy rádöbbenjek arra, hogy az idő múlása hasznomra lehet, ha azt helyesen, jó sáfár módjára használom fel a magam számára. Mert az idő érték, és nem csak anyagi értéke van, hanem lelki értéke is! Mert halálunk nem az életünknek a vége, hanem átmenet az örök életbe. Ilyen összefüggésben, az életem értékelésénél talán új értelmezést is felfedezhetek, más dimenziókat nyithat meg számomra. Merjek lelkesedni érte, hogy van még időm! Nekem ajándékozott idő ez, Istentől, amit úgy is értelmezhetek, hogy arra ad nekem, életemet beleéljem az Ő életébe, napomat az Ő napjába, mert minden napot Ő teremt meg, Ő éltet, és Ő helyez abba engem, amíg azt úgy tartja időszerűnek.
Merjem megköszönni ezt a Húsvétot Istennek, a feltámadását, és, hogy feltámadásra hív engem is, mert üdvösségemet akarja, melyre a feltámadáson keresztül vezet az utam.
Előttünk megy a Feltámadott, elsőként, és követésére csábít. Bátorít: „Ne féljetek!” Csak menjetek, és vigyetek hírt a világba feltámadásomról! Akkor majd „viszontláttok”!
Segíts meg Istenünk, minden képtelenségünk, együgyűségünk, és bűnünk ellenére, hogy viszontláthassunk Téged! Ámen
