Volt egy ember, vagy van is?

Jer 20,10-13 - Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: „Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Jn 10,31-42 - Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: „Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

Volt egy ember, vagy van is? Emlék csupán, vagy valóság? Ha „az Úr velem van, mint hatalmas hős”, akkor hitemmel bírom, hogy jelenvaló Ő, az Ember, ki Isten! Az Úr lelke az, Aki a hitemet élteti tetteiben: beláttatja velem, hogy Jézus Krisztus az a természetes valóság, Akiben van az Atya, és Aki az Atyában van! Az Egylényegű Isten Ő, semmiben sem kevesebb az Atyánál, bár Isten Benne lealacsonyította önmagát. „⁶Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, ⁷hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. ⁸Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. ⁹Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, ¹⁰hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, ¹¹s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” [Fil 2,6-11]

Már nem tudom, hogy Jézust tetteiért, vagy az Atyának való hűségéért, esetleg a benne megtestesülő igaz emberért tisztelem, szeretem-e. Egy azonban biztos, hogy az a szeretet, mellyel szeret bennünket, embertársait, és mely szeretetével Istenbe akar szeretni mindannyiunkat, akik bár nem vagyunk bűn nélkül valók - ahogy Ő, mégis kiengesztelni akarja velünk az Atyát, meggyőz, alázatra bír! Mert számára a mi megváltásunk – az én megváltásom - fontosabb, mint saját tisztaságának védelme, és azért való élete!

Jézus nagysága nem abban van, hogy Ő Isten, hanem abban, hogy Istenségét nem tartotta olyan dolognak, amihez ragaszkodjon, a mi megigazulásunk ellenében! Ki az a barát rajta kívül, aki ennyire megalázná magát értem? Nem de, alázatra kötelez engem is? Katolikus kereszténnyé lenni azt kell, jelentse számomra, hogy keresem kedvét, hogy megváltása, az én megváltásom ne tegye Őt nevetségessé! Magamra kell vennem, míg nem üdvözíteni bír, mert Isten irgalma nem ér ott véget, hogy Jézust feláldozza értem. Tovább küzd a szeretetével, értem, egészen az én halálomig, vagy még azon is túl! Az örök életbe akar szeretni engem, hogy Vele lehessek – szent színe látásával – közösségben! Hol az én érdemem rá? De még képes lehetek rá, míg életemmel egészen rá nem bírom magam, hogy megértsem és elfogadjam Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek értem való szorgalmát, kiállását, mi a szeretete – az egyetlen igaz, és valóságos szeretet!

És, ha már magam is akarom, ha már meggyőztem magam Rólad, akkor kérlek Istenem, hogy kegyelmeddel erősíts meg, hogy kitartó, és hűséges bírjak lenni, egészen a végső órámig, Hozzád! Ámen