Amikor fölemelitek, akkor lesz világossá minden!

Szám 21,4-9 - Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.” Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Jn 8,21-30 - Majd ismét szólt hozzájuk: „Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre azt mondták: „Csak nem öli meg magát, s azért mondja: „Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”?” Ő azt felelte nekik: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre azt kérdezték: „Ki vagy te?” Jézus azt felelte: „Ugyanaz, amit mondok nektek. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.” Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem. És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte.” Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

Amikor fölemelitek, akkor lesz világossá minden! Akkor fog hiányozni, mert addigra mindenre fény derül. Ugye ismerős már nekünk, kiknek szeretteinktől a halálban el kellett búcsúznunk, és akkor értettük meg azt, hogy kit vesztettünk el. Ennek így kell lennie. Mikor hiányát szenvedjük Neki, akkor kezdjük keresni. Akkor ébredünk rá, hogy mennyire bűnösök vagyunk, amibe bele kell pusztulnunk, ahhoz, hogy hiányát átvészelhessük, hogy követhessük. „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” [Jn 3,5] Ahogy Nikodémusnak megmondta, megmondja ott a zsidóknak is, én ma nekünk is. Szólít, Jézus Krisztus, bűnbánatra, hogy ne érjen utol a szó, ahogy az utol érte a farizeusokat, hogy „Ti ebből a világból vagytok”, amely világ nem Isten országa, nem az üdvösség útja! Ha nem maradunk a szőlőtőn, már nem leszünk „emberek” az Isten szemében, mert magunk szakítjuk el Tőle magunkat, bűneink által elhal a szár, mely éltető erőnk, a köldökzsinór már nem fog életet adni nekünk!

Jézus hangsúlyozza, mi az a példa, amit Ő mutat, amit követnünk kell: „mindenkor azt teszem, ami kedves előtte”! Ebben a más világban kell újjá születnünk, megtérnünk, elválni a régi ösztönlétünktől, mely a világban lévő szépséggel visszaél, mert már nem ajándékaként használjuk létfeltételeinket, hanem egészen elrabolva magunk hasznára feléljük azt, önzőn, birtokolva. Mert, mennyivel más az a hozzáállás, amikor magamat adom hozzá a teremtett világ gyönyörűségéhez - beleélem magam a világba. És nem magamnak akarom – felismerve önmagam számára értékét – megszerezni, ebből a világból mind azt, mi hasznomra lehet! Magamat hozzá adni egy értékhez, értéknövelő lét; ellenben azzal, hogy az értékből kivonok magam számára valamit, amit magammal a sírba viszek - mert ez pusztítás. Krisztus, lám, magát pusztítja el, hogy értékünkké legyen, a világ felértékelésére. Ezt hirdeti a feszület, és melyet Nagypénteken leleplezünk, hogy újra, meg újra felfedezhessük Krisztus belénk élő csodálatát, Aki értünk tudott lenni. Bátorít bennünket, hogy Istenivé tudjunk lenni mi is, azzal, hogy e világot úgy szeressük, mint az Isten teremtette világot, melyben minden embert Istenarcúvá akar változtatni azzal, hogy üdvösségre hív! Nem befejezett megváltásunk, megtérésünk, azt minden nap újra kell élnünk, újra kell teremtenünk magunkban, míg Isten irgalmából üdvösségünkre el nem jutunk!

Add meg nekünk Urunk ezt az alázatot, ezt bizalmat, ezt a szelíd lelkületet, hogy Húsvétunk Húsvétodból szülessen. Ne elégedjünk meg a szentségeid vételével, azt képesek legyünk életre váltani, a belénk élő Krisztusként lehessünk szentekké! Ámen