„Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedj azok szerint”!

MTörv 4,1.5-9 - Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: „Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.” Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.

Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

„Hallgass az Úr rendelkezéseire, és cselekedj azok szerint”! Akinek füle van, hallja meg, amikor az Úr szól hozzá! Senki fia ne higgye azt, hogy a mi Istenünk rejtőzködő Isten. Mert nem! Jelenlétével hirdeti, hogy él, hogy életté lenni akar bennünk, általunk, és azt a legkisebb iótát is lelkünkre akarja kötni, hogy meg ne feledkezzünk róla. Mert akinek sokat ad, attól sokat kér számon! (l.: Lk 12,48) Istenünk bizalmas Isten, bizalmába akarja fogadni mindegyikünket, személyesen, személyében, hogy Benne leljünk közösségre!

Észnél kell lennünk, vigyázni kell magunkra, és ebben benne van az is, hogy egymásra. Felelősök vagyunk egymásért, a szeretet parancsa szerint! Ami a legfőbb parancs. Nem sajnálva, sajnáltatva magunkat. Istenünk tudatos, személyünkben elkötelezett, a mindennapok döntésein keresztül akar bennünket magába szeretni. Akik számára a törvényei nem önmagukért valók, hanem a szeretet útjelzői, melyek terelnek bennünket a helyes és szűk ösvényen. De milyen szűk! Csak az veszi észre, aki rá tévedt. Aki engedi, hogy Jézus Krisztus legyen a kézvezetője, barátja ezen az úton. Annyira szűk, hogy még Jézus sem fér el rajta - mellettünk, ezért megy előttünk. Észre kénytelenek vagyunk venni, hogy utunk nagyon hasonlít Krisztus golgotára vezető útjára. Nem kerülhetjük el, és még meg kell tanulnunk azt is, hogy ezt szeressük is. Bizony, magányban, olykor magunkat ridegtartással tartva, de, ha szenvedve is, szeretettel megélni!

Istenem add, hogy szeretetedért a szenvedést, az áldozatot is képes legyek vállalni. Ami nem azt jelenti, hogy emberi kapcsolataimat kell feláldozni, az tévedés, hanem magamat kell odaadni emberi kapcsolataimért, melyeket tudnom kell Istenben, és Istennek odaajándékozni! Az önmagamért való szeretet önzés, a másik ember szeretete Isten megajándékozása, beleélésem Istenbe. Uram, ne szűnj meg bízni bennem, hogy megengedővé lenni lehessek teljesen Neked! Ámen