Ma kell megállnunk Isten előtt

Dán 3,25.34-43 - Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt: Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet, ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét; mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!

Mt 18,21-35 - Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: „Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

Ma kell megállnunk Isten előtt, és ma kell esdekelnünk irgalmáért, beismerve, hogy bűnösök vagyunk! Kérve: „fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket!” A mi áldozatunkként, hogy merünk, bátorkodunk, és hitünkkel követni akarunk, félünk, és törekszünk rá, hogy megismerjük, megértsük nevedet, Istenünk. Nem kevés az, ha az Ember rádöbben arra, hogy Istenének dicsőítésére kell lennie. Jónak kell lennünk, alázatosakká kell lennünk.

Az alázat nem más – a keresztény ember alázata –, mint „Isten lelkületének a vállalása” (Guardini). Ami teremtettségem, bűnösségem, elismerése és elfogadása, vagyis meghajlásom az alázatos Isten előtt, aki „külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember” [Fil 2,7]! Ezt nem tartotta olyan dolognak, ami isteni mivoltát sértené, de azért, hogy bennünket Isten szent háromságába vonjon szeretettel, egészen megajándékozó szeretettel, ami semmit nem akar magának. Én, az ember vagyok erre meghívva, aki úgy gondolom, hogy egészségemben, erőmben, szépségemben, tehetségemben, értelmemmel, kultúrámmal, és egyéb értékeimmel mit sem érek, Isten nélkül, ezért mindenemet odaadom Neki, megalázom magamat előtte, Krisztus kereszten szenvedő teste előtt görnyedve. Aki magáról így szól: „De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.” [Zsolt22,7]. Ezzel a keresztény alázattal fordulok a világ felé, embertársaim, teremtménytársaim felé.

Aki a legméltatlanabb vagyok irgalmára, mégis tudom, hogy nélküle létezésem vesztett küzdelem, bátortalan próbálkozás, és értéktelen tudati állapot. Következmények nélkül elporladni, mert lelkemnek esélyt sem adok a létezésre? De hiszen, akkor mi értelme könyörögni azért, hogy adósságaimat elengedje? Mi értelme bármilyen gyógyulásnak, és az életben maradásért esengni, ha én magam nem látok életemnek perspektívát?

Urunk, Istenünk, Benned van bizalmunk, és reményünk, hogy életünknek értelmet Te adsz, és reményt arra, hogy esélyünk lehet a megigazulásra! Nem keresünk mást, csak azt, ami Hozzád visz közelebb, e világban a szeretetben létezés élményében, a Veled való közösségben, a Te Egyházaddal közösségben. Valljuk, hogy, ha tévedünk is, Benned minden javunkra válik, de bűneinktől irtózunk, és szabadulni vágyunk, miközben mindent megbocsátunk, és irgalmadba ajánlunk, hogy mi is Nálad, irgalomra találjunk! Ámen