„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik!”
Jer 17,5-10 - Így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt? Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Lk 16,19-31 - Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” Ábrahám ezt felelte neki: „Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.” Erre az így szólt: „Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt válaszolta: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!” Az erre így könyörgött: „Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.” Erre ő azt felelte: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma!”
Eszembe jutnak Jézus szavai: „De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.” [Lk 6,24] Vagy: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” [Lk 7,12] Egy másik helyen: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! … Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” [Mt 25,34b;40b]
Aki csak a gazdagságára figyel, de a szegényekkel nem képes megosztani azt, amije van, pedig az sem az övé (!), az a példázat szerinti gazdag ember sorsára jut. Ám a szegény embert, aki életét megszenvedte, irgalomra talál. Mert Isten mindenkit a maga értékei szerint ítél meg! Isten nem elítél, csak meg, az ítéletet magunk hozzuk a magunk fejére! Azzal, hogy a tanítást nem vesszük komolyan, és nem értelmezzük magunkra. Minden korban, minden élethelyzetben, mindenkit egyénileg szólít az Isten Krisztus által, a kinyilatkoztatás által! Mégpedig, A szerető Isten az, aki szólít, előítélet, részrehajlás, és minősítés nélkül, de minőséget várva tőlünk!
„A férfi … Isten képmása és dicsősége” [1Kor 11,7]. „Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.” [1Kor 11,3] Amit mindegyiknek magára kell venni, és mindegyiknek Krisztusban magára kell ismernie, hogy közösségben lehessenek, és Istenben egyek! Ebben nyer értelmet az a bizalom, amiről beszél Jeremiás, és amiben kell érteni a gazdagról és szegényről szóló példabeszédet is!
Istenünk, Te megértést, és engedelmességet kérsz mindegyikünktől. A Szentlélek Úristen kegyelme vezessen bennünket szavaid megértésére! Ámen
