A Lélekből létezés titkáról beszél Izajás!
Iz 58,9b-14 - Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Zs 85 - Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből. Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.
Lk 5,27-32 - Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”
A Lélekből létezés titkáról beszél Izajás! Akinek sikerül, annak még a homálya is „olyan lesz, mint a déli verőfény”! Annak szól az Úr ígérete, ami itt, e szavakban felcsendül, öröklődik nekem és mindazoknak, akik keressük Isten dicsőségét, melyre lenni nem érdem, hanem szolgálat – a szeretet szolgálata. Akarom! Akarnom kell, és ez nem egyszerű emberi – testi borzongás Isten irgalma után, hanem a lélekből kívánkozás, amiért érdemes, és képes lehetek a zsoltárossal imádkozni: „Őrizd meg életem”! „Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet.” De minek írjam le ide még egyszer a szavakat. Meg kell imádkoznom, újra és újra el kell mondanom a zsoltáros szavait Isten színe előtt. Mert hiszem, hogy engem is szólít Jézus, ahogy szólítja Lévit: „Kövess engem!” Engem szólít, aki elismerem, megvallom bűnösségemet; és bűnbánatomban, akit megismer!
Mert velem megismertette Ő, hogy mi az igazság, és mi a bűn, hogy bűneimtől irtózzak, és irgalomért Hozzá meneküljek! Akinek tisztasága félelmet kelt bennem, megijedek magamtól, akit saját képmására teremtett, és mégis eltávolodtam tőle annyira, hogy már fel sem ismerem magamon az Ő vonásait. Mert, mikor leülök egy asztalhoz a bűnösökkel, nem engedem, hogy hasson rájuk, inkább ők hatnak rám. Miért? Mert nem Isten él bennem, hanem Istent a magam képére formálom át, elnyomom magamban a szeretetét önimádatommal: én akarok megfelelni az embereknek, a helyett, hogy én akarnék megfelelni Istennek! Valamit elvesztettem az úton, elhomályosult a tükröm.
Milyen nehéz újra Vele egységet teremteni, ha egyszer eltávolodtam Tőle! De nem adom fel a reményemet, mely hitemből táplálkozik: megtérésem záloga a bűnbánatom, a böjt. Meg kell szenvednem tisztulásomat, hogy még egyszer képes lehessek Istenarcúvá lenni. „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” [Róm 12,2]
Uram, Isten, add, hogy bűnbánatomban Hozzád ragaszkodjak, Neked, igazságodnak megfelelni akarjak, bírjak. Kérlek, tegyél képessé rá! Ámen
