Mintha Jézust hallanám
Sir 35,1-12 - Aki megtartja a törvényt, gyakran áldoz; békeáldozat, ha valaki ügyel a parancsokra, és távol tartja magát minden gonoszságtól. Vétségért engesztelő áldozat és bocsánatkérés a bűnért, ha valaki jogsértéstől tartózkodik. Lisztlángot áldoz, aki szeretetet tanúsít, és hálaáldozatot mutat be, aki alamizsnát osztogat. Az Úrnak tetsző adomány: otthagyni a gonoszságot, és engesztelés a bűnökért: tartózkodni a jogsértéstől. Ne jelenj meg az Úr színe előtt üres kézzel, mert Isten parancsa miatt kell történni mindezeknek. Az igaz áldozata juttat zsíros húst az oltárra, és gyönyörűséges illat az a Magasságbeli színe előtt! Kedves az igaz áldozata, meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról. Jó lélekkel tiszteld Istent, és ne vonj el semmit kezed adományából! Minden adományodnál vidám legyen arcod, és örömmel ajánld fel tizedeidet! Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik.
Zs 49 – „ … Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.” „ … perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.”
Mk 10,28-31 - Ekkor megszólalt Péter: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”
Mintha Jézust hallanám: „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” [Mt6,33], ami legelőször is a törvény megtartását állítja mérceként elénk, amelyet be nem tartani vétség és bűn, melyet beismerni is már kegyelem! De nem elég, ha elmarad az engesztelés, a bocsánatkérés! Istennek szolgálni e nélkül csak szóbeszéd! a tett az engesztelés és a bocsánatkérés, mely ha lélekből fakad, Isten tudni fogja azt. De, hogy magam is értsem, a próféta nem hagy kétségben: „otthagyni a gonoszságot, … tartózkodni a jogsértéstől”! Különben üres kézzel érkezem, nincs igazi megtérés e nélkül, így tudom magamat kontrollálni. Bizony visszakérdezni magamra, szembesíteni magamat önmagammal, ez a megtérés útja, és a mindennapos megújulás történése, mely Krisztusban fiatalon tart, Aki így örökéletűvé vált meg!
Jó lélekkel tisztelni Istent, jólelkűnek lenni, figyelmeztetem gyermekemet, de magamnak sem árt ezt érteni: amikor sikerül derűvel, vidáman, örömmel odanyújtani magamat Istennek, dicsőítésére. Tele marokkal állni elé, és Benne kiüresedni, megtisztulni. Micsoda kegyelem, mikor az ember úgy tud visszatérni életébe, hogy tisztának érzi magát, könnyűnek, a világ rárakódott szennyétől megkönnyebbülten!
Elhagyni mindent Krisztussal, Istenért ilyen dolog, felvállalni, hogy bűnös vagyok, de bűneimet Neki adom, hogy múltam elértéktelenedjen Általa! Ez az „Általa”, mekkora hatalom, mikor minden gondolatom, szavam és tettem átértékelődik, mert már a szeretetben fakad, lesz azzá, ami, és aki vagyok. Mert már nem önző élvezetből teszem, amit teszek, hanem engedelmességből, és Annak, aki az Isten, az Ő dicsőségére. Hogy honnan tudom, hogy mivel dicsőíthetem Őt? Egyedül Jézus Krisztus követéséből tudhatom meg. Aki szólít, hogy ’add el, osszad szét mindenedet, és kövess engem’! Ne legyen semmim, ami közé és közém állhat! A tudatos igenlésem az, ami megismerteti velem azt, ami távol tart tőle!
Add meg Istenem az éleslátást, a tisztán látást nekem, hogy követve Szent Fiadat, elérhessek Hozzád! Ámen
