Nem dolgom, hogy kételkedjem
Iz 58,7-10 - Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
1Kor 2,1-5 - Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
Mt 5,13-16 - Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.
Nem dolgom, hogy kételkedjem, mikor hallom az angyal hangját, kit Uram küld hozzám! Miért akarna félrevezetni, ha Ő Isten szeretetében jön hozzám? Megtöröm az éhezőnek kenyerem, megosztom magam Vele, ki éhezi a szeretetet, e bujdosó szegényt elviszem házamba, testvérem elől nem zárkózom el, mert ezt akarod tőlem Istenem! Te mondod Uram, hogy magam is megsebzett vagyok, de, e jócselekedeteim hozzák majd felszínre világosságomat, mely igazságodra vezet, hogy dicsőséged legyen tetteim által! Akkor is, még akkor is szólítani foglak, hívlak, hogy reményem beérjen Tebenned, míg nem válaszod meg nem hallom, hogy: „Íme, itt vagyok!” Türelemre intesz, féltesz, óvni akarsz, hogy mi tiszta éhemre rávetül igájával, elmúljon, megszűnjön, elkerülve az újjal mutogatást, és hamis beszédet. Lelkemet adom azért, ki éhezik, és a meggyötört lelkét már jóllakattam, akkor fog felragyogni világosságom, melyben még homályom is olyan lesz, mint a déli verőfény. E hitem, nem e világ bölcsessége, hanem Isten erejében van!
Mert sóként vágyom Krisztus ízét adni a világnak, annak a csöppnyi világomnak, melyben létezem. A világ világosságaként világítani, a hegyre épült városként látszani, hogy jótetteim Istenben tündököljenek, az Ő dicsőségére!
Nem lenni magamnak semmi, magamból semmit meg nem mutatni, egyedül azt, Aki a világ világossága, Aki a szeretet maga! Felkent lenni a szeretetre, a tisztaságra, a békességre, a szentségek hitét hirdetni! Add meg nekem Istenem! Ámen
