Te vagy földi éltünk Vezér csillaga

ApCsel 22,3-16 - Ő pedig így szólt: „Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan. Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből. Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.” Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. Erre én megkérdeztem: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig azt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.” Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézenfogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt. Ő pedig így folytatta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”

vagy

9,1-22 - Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre remegve és ámulva megkérdezte: „Uram, mit akarsz, hogy tegyek?” Az Úr azt válaszolta neki: „Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: „Ananiás!” Ő pedig így felelt: „Itt vagyok, Uram!” Az Úr így folytatta: „Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.” Ananiás azonban azt felelte: „Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.” De az Úr azt mondta neki: „Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: „Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.” Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: „Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?” Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és tanúságot tett Krisztusról.

Mk 16,15-18 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.”

„Te vagy földi éltünk Vezér csillaga, Édes reménységünk, Kegyes Szűzanya. Téged rendelt jó anyánknak Az Isten Fia, Azért áldunk örvendezve, Ó Szűz Mária!” Nekem, most Máriához könyörgő, esdeklő ének jön ajkamra. De miért? Kérdezem Istent, ki a megtérő Pál emlékezetére szólítja ma Egyházunkat.

Helyzetbe hozott Isten, és talán azért hívom most Máriát, hogy anyai, és asszonyi szeretetével legyen pártfogóm, segítőm és támaszom ebben az új helyzetben. Miben nem az egyedüllét, hanem a magány az, ami félelmetes, és elborzasztó. De Jézus hogy bírta ki 40 napig a pusztában? Úgy, hogy Istenben a 40 nap végére teljesen elvegyült, átment egy szintézisen, vegytisztán Istennel azonosítani bírta emberségét! Milyen csodálatos kilátás, remény a teljesség megszenvedésére. Mi fontos arra összpontosítani, és ami lényegtelen, azt utamból félreállítani!

Pál meghívása, valami újnak a kezdete volt, benne, az Úr Krisztus által! „Kezdet, új élet forrása; más minden csak ez után következik. Ez a második születés. Nem alulról, nem a világból, mely belezár a természet, a képességek, a történelem adottságaiba; hanem felülről, az égből, mely megnyitja az istengyermekség szabadságának és kincseinek végtelen lehetőségeit.” Mondja Romano Guardini, Az Úr Krisztus c. remek lelkigyakorlatos könyvében.

Hogy Pált milyen módon szólítja meg Isten, és hívja el szolgálatára az Pál története, az enyém nem lehet azonos, Isten tudja, hogy miért. De engem is hív, tudom, már tudom, és azt is tudom, hogy a magam válaszát kell e hívásra megadnom, meghívva Pált, Máriát, az összes angyalokat, és védőszentemet, hogy válaszom Isten dicsőítésére lehessen, mert akarom, hogy Neki feleljek meg. Minden körülménynek ezt kell szolgálnia! Tudva, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Az eszközt, az utat kell megszentelnem, hozzá igazítani ahhoz mi a cél! Tudnom kell, világossá kell lennie, mi az, ami szolgálja Isten dicsőségét, és mi az, mi a gonosz mesterkedése.

Guardini figyelmeztet: „mindig újra és újra át kell kiáltanunk: Te örök Kezdet, segíts magadhoz engem! Te teremtő Lélek, teremts újjá engem! Te, aki elkezdtél, fejezz be engem!” Ámen