A világ és Isten gondolatai
Zsid 7,1-3.15-17 - Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve először is azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya [Ter 14,17-20], azaz a békesség királya; apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké [Zsolt 110,4]. Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonlóan más pap támad, aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. Mert így szól a tanúságtétel: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” [Zsolt 110,4].
Mk 3,1-6 - Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: „Állj középre.” Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
A világ és Isten gondolatai, hogy mennyire eltérőek! Itt van Jézus esete, Aki nem elszenvedve a világ gyatra gondolkodásának terhét, képes szembe helyezkedni azok véleményével, kik azt állítják magukról, hogy Isten szolgái, jogot formálva maguknak arra, hogy megmondják mi helyes, és mi helytelen. Máté mondja egy helyen Jézusról, hogy „átlátott álnokságukon” [Mt 22,18] János pedig Nátánael kapcsán idézi Jézust: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.”
A világ álnoksága, bennünket mennyiszer tőrbe csal! Csak, mert nem vagyunk felvértezve ellene. De lehetünk? Képes lehet az Ember annyira krisztusivá lenni, hogy ne kezdhesse ki az álnokság? Már kezdem hinni, hogy igen!
Hogy ne félemlíthessen meg – ne vezethessen félre a hatalom ereje; vagy ne gyengítse meg igazságérzetemet mások véleménye, esetleg a tömeg; vagy pontosan azok, kik hozzám oly közel állnak, érzelmeim se csalhassanak meg! Egyetlen esélyem lehet erre, ha egész valómat alárendelem, alávetem Isten szeretetének! Engedem, hogy hasson rám, betöltsön, félre tolok útjából minden akadályt, nehogy elkerüljön!
Farsangi időben vagyunk, és nekem mégis az elvonultság, az Istennel való magány, az imádság, a vezeklés, a böjt, a lemondás, az önfegyelem, az önmegtartóztatás, a bűnbánat jár az eszemben. De talán azért, mert magamon érzem Istennek azt a végtelen szeretetét, mi mindennél előbb volt, van, akar lenni; ami „muszájjá” lesz bennem, ami nem „kell” vagy nem „akarat”; de megértve szabadságom lényegét, szükséget teremt bennem mindarra, mi Istenbe beavat. Már nem viselve el, hogy szeret, a nélkül, hogy ne vegyek róla tudomást. Szenvedem a szeretetét, pontosabban, ha képtelennek érzem magam arra, hogy szeretetére reagáljak, válaszoljak, ha mást nem, azzal, hogy dicsőítsem imával, akár még könnyek között is, csak kifejezhessem a szeretetében létem boldogságát, örömét! Fanatizmus ez? Nem, megsemmisülés a szeretetében! Istenült létezéssé válni, elengedve a világot, eltávolodni tőle. A pusztába kimenni, ahol megérinthet, megváltoztathat a szeretet, ahol a világ álnok csábításából semmi hangzat sem ér el hozzám, csak az Isten suttogása, a megváltás ereje, az Atya akarata!
Mindannyiunknak van egy órája, ahogy Jézusnak volt. Jézus, János Evangéliumának az elején anyját azzal inti le, hogy „Még nem jött el az én órám!” [Jn 2,4] Majd Evangéliumának a végén így idézi János Jézus szavait, már a kereszten, a halál pillanatában, a szenvedések végéhez érkezve: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged.” [Jn 17,1] Romano Guardini azt mondja, hogy Jézus órája az Atya akarata, ami számára feladat. Amit nincs módja, lehetősége, hogy felülvizsgáljon, csak egy dolga van azzal: hogy mikor elérkezik az ideje, teljesítse, az az óra, amikor az akaratot végre kell hajtania!
Eljutni oda, hogy magam életében Istenem, felismerjem az Órámat, a Te akaratodat, engedd! Amikor már nincs olyan ösztönöm, mi hajt a magam akaratának véghezvitelére, csak az legyen fontos nekem, ami Neked! Ámen
