Akkor történik mindez,

Iz 11,1-10 - Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.

Zs 71 - Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen!

Lk 10,21-24 - Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Akkor történik mindez, mikor a hetvenkét tanítvány evangelizálásából visszatér, feldobva, lelkesen, örömittasan, sikereiktől. Hát persze, kié a dicsőség, ha nem Istené, Istenben Jézus Krisztusé. De, a hetvenkettőé is! Mindannyian Isten dicsőségében részesednek. Hiszen Isten vitte véghez mindazt, ami általuk megtörtént. Ebben a történetben nagyon egyértelműen kirajzolódik a közösség ereje. Isten közösségben megtapasztalható szeretete, mely minden, benne tagként és tevékenyen jelenlévő személyben, részben (!), jelenvaló és tetten érhető. Mindannyian részesülünk, részesülhetünk abból, ami Krisztus része, ha részt veszünk Vele közösségben az Atyától kapott küldetésben (l.: Jn 1,16).

Nekem, most a látás kegyelme azt engedi meglátni, hogy a kicsinység, ami Istenért való, nem kicsinyesség. Azt akarom mondani ezzel a szójátékkal, hogy Isten hihetetlen távlatokat képes felnyitni előttünk, ha tekintetünket ráirányítjuk. Ha elcsendesedünk, elcsendesítjük evilági énünket, és engedjük, hogy az Ige megszülethessen bennünk! Az Izajás idézet azt írja le, hogy, ha eljön az üdvözítő, akkor hogy fog megváltozni a világ élete. Azaz, milyen változásra szeretné bírni Isten, az Ő ismeretével, a kinyilatkoztatással a földet. A szeretet erre lehet képes! Ami úgy kezdődik el, hogy az Ember, aki Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, átveszi Krisztustól az Igét, azt életre kelti, majd ez az Istenarcú élet – az Emberen keresztül – átjárja az egész teremtést. Minden állat is, megszentelődik, részesül, vagy részévé lesz a szeretet életének, az Igazság Lelke fogja betölteni a földet! Mert mindannyian Isten teremtményei vagyunk, és Isten vágya az, hogy minden teremtett rész, részévé legyen az Ő szeretet létének. Isten országa a szeretet földje.

Elképzelem, hogy mivé lehetne világunk, ha a szeretet, mely Isten valósága, bennem, és bennünk termékeny talajra lelne! Talán itt kezdődhet el alázatosságom, amikor belátom azt, hogy mennyire képtelen vagyok rá, hogy bennem beteljesüljön az Ige! Krisztusban beteljesült az Ige. Az előbb azt idéztem fel magamban, hogy mi mindannyian Krisztus teljességéből részesültünk. Részesülhetünk! Ha énem nem nyomja el istenénemet!

Istenem, kegyelmed segítségével hadd válhassak újra gyermekké, azzá, aki emlékezni képes rá, hogy Isten részeként vagyok, és lehetek boldoggá, lehet örömöm az életben is, már! Ámen