Elhívás

Róm 10,9-18 - Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: „Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5]. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: „Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!” [Iz 52,7] De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás: „Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?” [Iz 53,1] Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által. De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: „Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira” [Zsolt 19,5].

Zs 18A - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 4,18-22 - Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

Elhívás. »Jézus, hiszem, hogy arra hívtál, hogy ma még elkötelezettebben kövesselek téged! Hiszem, hogy ebben segítesz engem; segítesz felismerni, mit is jelent ez, mik a konkrét szándékaid velem s rajtam keresztül. Szeretlek téged, ezért szeretnék minden kívánságodnak ma és a jövőben megfelelni. Kérlek, ajándékozz meg azzal, amit vársz tőlem!

Uram, segíts emberek halászaivá lennem, itt és most!

- Amikor Jézus arra járt. Egy nyári délutánon történt, hogy egy pap a környékünkre látogatott. Három év leforgása alatt a két testvérem és én követtük Krisztust a papi hívatás útján. Jézus nem véletlenül járt a két testvérpár közelében. Tudatosan hívta meg ezeket a testvéreket arra, hogy emberhalászok legyenek. Mennyi minden történik az én életemben, amit Isten készít elő azzal a szándékkal, hogy segítsen egyre közelebb kerülni önmagához. És én mindenben csak a véletlent látom. Kérdezd meg Őt, mikor járt nálad utoljára?

- Azon nyomban követték. Jézus sosem akkor hív minket, amikor az nekünk a lehető legkényelmesebb, és éppen nincs más dolgunk. Nem, éppen akkor hív, amikor az életünk leginkább zajlik, és azt a tevékenységünket végezzük, amit a legjobban tudunk; a hálónkat vetjük ki, vagy javítjuk. Látszólag egy eleve sikertelenségre ítélt szándék! De mit is akar pontosan tőlünk ilyenkor? Viszonzást vár – egy szeretetválaszt. A szeretet arról szól, kinek és minek van elsőbbsége az én életemben. Ha jobban szeretem Őt önmagamnál, azonnal követem. Ha a tevékenységeimnél és az életemnél előbbre helyezem Őt, azon nyomban követem. Milyen választ adok én ma és milyet szeretnék adni az Ő szeretetére?

- Mindent ott hagytak. „Pro choice” – a legjobb választás – azt jelenti, ami Isten. Ő választást vár tőlünk, de egyáltalán nem közömbös számára, hogyan döntünk. Minden választás egyúttal a többi lehetőség elvetését jelenti. Valakit vagy valamit csak úgy lehet követni, ha közben mást magunk mögött hagyunk. Péter és András a hálóikat hagyták ott. Ezt csak úgy tudták megtenni, hogy Jézust látták maguk előtt. Mi ellenben sokszor megpróbáljuk úgy követni Krisztust, hogy közben ne kelljen szakítanunk a világgal, a kényelmi szolgáltatásaival és a kedvenc dolgainkkal. Azt hisszük, hogy megtarthatunk mindent. Ez nem lehetséges. Mert annak a veszélye fenyeget, hogy kényünkre és kedvünkre formázzuk a hitünket, és meghajolunk a szenvedélyeink és a világ nyomása előtt. A szeretet választást vár. A valóságos Krisztus teljes választását. Arra kér, hogy utasítsam el magamban azt, ami nem Őbenne van. Milyen tökéletes az én Krisztus-követésem?

Uram Jézus, hívtál, és egész nap hívsz engem. Segíts, hogy szeretetben válaszoljak, mely szeretet minden kívánságom és vágyam felett áll. Nem akarlak megvárakoztatni. Csak mutasd meg, mit kérsz tőlem. Add meg nekem a bátorságot és a nagylelkűséget, hogy teljesítsem kérésed, akármilyen áldozatot is kíván ez tőlem!« (P. Edward Hopkins LC – Regnum Christi mozgalom) Ámen