Az Életről van szó

2Jn 4-9 – Testvéreim! Igen örültem, hogy olyanokat találtam köztetek, akik az igazság útján járnak, amint az Atya parancsolta nekünk. Most arra kérlek titeket, a közösség tagjait, hogy szeressük egymást. Ezzel nem új parancsot írok nektek, hanem azt, amit már kezdetben kaptunk. A szeretet abban áll, hogy az Úr parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, amit kezdettől fogva hallottatok: szeretetben éljetek! Sok hamis tanító lépett fel a világban. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus emberi testben jött el közénk. Az ilyen ember: hamis tanító és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy amit már elértetek, el ne veszítsétek, hogy teljes jutalmat kapjatok! Aki eltér Krisztus tanításától, és nem tart ki mellette, az nem mondhatja magáénak Istent. Aki viszont kitart a tanítás mellett, abban él az Atya is, meg a Fiú is.

Zs 118,1-18 - ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet, hogy megtartsam igéidet. Nyisd meg szemem, hadd szemléljem a csodákat törvényedben.

Lk 17,26-37 - Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek; azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Az Életről van szó. De arról az. Életről, mely akkor válik világossá, egyértelművé, „közkinccsé”, „amikor az Emberfia megjelenik.“ „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.“ Mi az amit elveszíthetek, és mi az, amit megnyerhetek? Honnan tekintsek rá az életemre, hogy megérthessem azt, amit Jézus próbál megértetni velem?

Az Élet vetülete, csupán, az életünk. De, ezt a vetületét kell úgy élni, hogy az elég lehessen arra, ami elviselhetővé teheti számunkra az örökéletet! Mert, azt bírni kell. Ismerős a mondás ‘örömébe beleszakadt a szíve‘. Ami azt jelenti, hogy akkora öröm érte, hogy azt nem tudta elviselni.

Minden veszendő ebben az életben. Vagy mégsem minden? Mi az, ami megmaradhat ebből, amit élek? Lehet, hogy nem is tudok erre az egészre jól rákérdezni? Még a kérdést sem tudom feltenni helyesen! Nos, ez a kiábrándító, és elbizonytalanító. De ezen az irányon, azért el lehet indulni: milyen kérdést tegyek fel, hogy legalább a kérdésem jó irányba vezessen engem?

Az életem kényszer, vagy lehetőség? Ha lehetőség, akkor mire ad számomra esélyt?

János apostol egy jópofa ember. Azt mondja: „arra kérlek titeket, a közösség tagjait, hogy szeressük egymást”. Persze, ezt akkor gondolom róla, ha kiragadom a gondolataiból ezt az egy mondatot. Mert többet is mond! Azt is mondja, hogy kiket tart a közösség tagjainak, akiket megszólít: „akik az igazság útján járnak, amint az Atya parancsolta nekünk.” De, nekem ez a kijelentése is csak mélyebbre visz a kérdéseimben: mert, mire gondol akkor, amikor azt mondja, hogy igazság útja? Mi ez az igazság? Arra azonban már ebből rájövök, hogy valamit tud, amire hivatkozik! Azt mondja János, hogy nem akar mondani semmi újat, csak azt ismétli meg, amit már eddig is tudtunk: „A szeretet abban áll, hogy az Úr parancsai szerint cselekedjünk. Parancsa pedig az, amit kezdettől fogva hallottatok: szeretetben éljetek!”

Az igazság tehát az, hogy, ha Jézus Krisztust követem, akkor szeretetre találhatok, melyben éljek. És, ha én szeretetben élek, akkor azzal megvalósul az is, hogy szeretjük egymást! - Mindez, arra való, hogy amit már elértünk, azt el ne veszítsük, vagyis, „hogy teljes jutalmat kapjatok!” János, Aki e szavaival buzdítani akarja Krisztus közösségét – vagyis, nem jópofa akar lenni (!) -, az kitartásra buzdít, és megerősítést akar adni. Abban a hitben, hogy így elérhetjük azt, hogy közösségre jussunk az Atyával és a Fiúval. Ez az az irány, mely az örök életre elvezeti az Embert!

Egyetlen ragaszkodás legyen számomra ezen a világon, ebben az életben, mely az én vetülésem, mely Krisztusból vetítődjön a világra általam. És ez az legyen, hogy Krisztus szeretetében, szeretetével közösségre jussak! Ámen