Nincsenek automatizmusok

Tit 3,1-7 - Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget. Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, hűtlenek és tévelygők voltunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk, gyűlöletesek és gyűlölködők voltunk. Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.

Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Lk 17,11-19 - Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

Nincsenek automatizmusok. Ha vannak, akkor azokat az ember emeli be a rendszerbe. Pedig, a rendszer nem az emberé. Az Ember maga is a rendszer része. Akkor mi a rendszer? A rendszer az Isten által teremtett mindenség, melyben csak keressük a helyünket, mi, akik személyesek, egyediek, és nagyon szubjektívak – individuumok - vagyunk.

Erre, bennünket, ebben a világban, senki sem oktat ki. Ugyanakkor, mi magunk, miért is, hogy is fedeznénk fel ezt a természeti törvényt, amikor nem akarja a környezetünk, a civilizációnk azt, hogy ez a rendszerszemlélet érvényesüljön? Egy rendszerszemlélet mindig sérti az önös érdeket, mely önös érdek, a maga érvényesülésére a másik embert, vagy tömegeket akar felhasználni.

Nézzük csak meg a mai evangéliumi példát! Adott tíz, azonos sorsú ember, aki bajban van, és e bajból szabadulásuk tereli őket közösségbe. Jézus, ezt a közösséget teremtő állapotot megváltoztatja. Megváltja őket abból a bajból, ami a személyüket köti gúzsba. Ennek a tíz embernek a baja személyes volt, de ez a személyes gondjuk, mely minden más örömüket, gondolatukat, lehetőségüket, képességüket, vágyukat, élményüket, és érzéseiket megbénította. Bénultságukban is közösségre volt igényük, szükségük, de ami egy szempillantás alatt, amikor rádöbbentek arra, hogy nincs többé ez a bénultságuk, szertefoszlott! Többé nem voltak egymással közösségben, megszűnt egy automatizmus közöttük. De, egyből életbe lépett egy másik automatizmus bennük, vagy legalább is keresték azt az automatizmust, ami számukra a biztonságot jelentheti.

Csak egy volt közülük az, aki nem önmaga akarta a biztonságot felépíteni maga köré, éppen ezért inkább visszafordult, hogy rábízza a biztonságát arra, aki felszabadította őt bénultságából.

Nem egy egyszerű eset az, amikor az Ember szabadnak érzi magát, az után, hogy hosszú ideje valaminek, vagy valakinek a fogságában szenvedett. A nagy kérdés ilyenkor az, hogy mit kezdjek a szabadságommal? Mire vagyok, lehetek szabad, és kire bízzam a szabadságomat?

Ha sikerül magamban felfedezni, tisztelni, megszeretni, azaz: elfogadni azt, hogy én egy individuum vagyok, akkor végre elindulhatok annak a felfedezésére, hogy ki tett engem azzá, és milyen céllal, szándékkal vagyok az, aki vagyok? Ezen az úton legelőször is arra nyílik esély, hogy felismerjem azt, hogy milyen képességeim, adottságaim vannak, melyekről eddig, jó, ha sejtéseim voltak. Bizony, van, amiért tiszteljem és megszeressem magamat, és azt, aki akaratából, szándékából vagyok.

Jézus azt mondja annak az egy embernek, aki visszajött Hozzá, gyógyulását felismerve, „menj; a hited meggyógyított téged!” Miben volt hite ennek az embernek? Ez az ember nem volt vallásos, szamariai volt. De ez az ember nem volt megkötve ahhoz sem, hogy elmenjen a papokhoz, és azt mondja, hogy végre használhattok engem is a magatok szándékaira. Független, szabad ember lett, aki szabadságát arra bízhatta rá, aki őt magát, megszabadította rabságából. Felszabadította az Életre! Mit jelent számunkra az Élet? Mi számunkra az élettér, amiben szabad a mozgásunk? Kinek teszem fel e kérdéseimet? Kitől várok kérdéseimre választ? Kitől fogadok el kérdéseimre választ? Tudok, képes vagyok hálát adni azért, hogy szabadságom van?

Mennyei Atyám, hálát adok Neked Krisztusért, akit elküldtél, hogy nekem Mesterem, Tanítóm, Megváltómmá és Megszabadítómmá legyen! Hogy nem kell megrekednem ebben a világban. Van perspektívám, esélyem rá, hogy többre lehetek méltó, mint amit e világ kínál a számomra! Legyen Nevednek dicsőség és hála! Ámen