Ne fáradj bele újrafogalmazni magadat
Bölcs 4,7-17 - Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét. Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be. Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt, hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.
Zs 118,1-16 - ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem.
Lk 12,35-40 - Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.’’
Ne fáradj bele újrafogalmazni magadat! Míg tart az élet. Ez, itt, a számodra. Számomra most, ezt akarja mondani Isten, amikor hasonlatként azt mondja, hogy olyan legyek, mint aki várakozik, aki nem szűnik meg elfelejteni azt, hogy eljön majd az a nap, ami meg kell, hogy érkezzen, melyen hozzám érkezik Uram. ami semmiben sem különbözik attól, hogy utamon én botlom belé. Váratlan találkozás, pedig készülök rá. Akkor is ilyen lesz, ha készülök rá!
Mert a készületemben csak képzeteket társítok ahhoz, amit hallok tőle, amiket mond a számomra, amiből próbálom Őt magát megismerni, és szándékát, akaratát, gondolkodását, logikáját megérteni. De az talán soha sem lesz Ő maga, hiszen rajtam keresztül, belőlem formálódik ki Ő. Én bennem születnek benyomások róla, …
„… legyetek készen” – mondja Jézus. Ő is tudja, hogy a „készen” nem jelentheti azt, hogy elkészültem. Minden befejezetlen mindaddig, bennem és a teremtésben is, míg Isten nem fejezi be. Isten az, Aki minden kezdet és minden vég, miközben mindenben benne van.
Nem is vágyom másra, mint arra, hogy engem Isten fejezzen be! Ahogy kezdetem volt, úgy legyen végzetem is! Ami közte van, Vele legyek, Érte legyek, jelenlétében teljek be. Ámen
