Sokan akarnak bemenni oda, „de nem tudnak”!

Ef 6,1-9 - Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. „Tiszteld apádat és anyádat” [Kiv 20,12]; ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön” [MTörv 5,16]. És ti apák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével! Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak! Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát! Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás.

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Lk 13,22-30 - Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő ezt felelte nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: „Uram! Nyisd ki nekünk!” Ő ezt feleli majd nektek: „Nem tudom, honnan valók vagytok.” Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: „Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.” Ő erre azt feleli nektek: „Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” [Zsolt 6,9] Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Sokan akarnak bemenni oda, „de nem tudnak”! Arról a szűk kapuról van szó, mely az üdvösségre vezet. Azaz, az örökkévaló létre, vagy Istennel közösségre.

Hát, ez bizony nem túl kecsegtető kijelentése Jézusnak. Ezen el kell tűnődnöm, itt el kell időznöm!

Egy biztos, ennek a problémának feloldásában egyetlen biztosítékot az jelenthet a számomra, amit Jézus arra a kérdésre felel, amikor megkérdezik őt: »Hát akkor ki üdvözülhet?« Amire így felelt: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges«. ^{(Ter 18,14; Jób 42,2)} [Lk 18,26-27]. Persze, hogy azért még marad e válasz után nyugtalanság bennem, ahogy Pétert sem nyugtatta meg a válasz. Péterrel én is kérdezem, vagy kérdezhetném, hogy, de mégis, mi lehet annak a garanciája, hogy elnyerhessem az örök életet? Jézus válasza, Péternek már egyértelműbb: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.« [Lk 18,29-30]. Ebben a válaszban találom meg én, a magam számára a feleletet: Jézus egész tanítása arra tanít, arról szól, hogy én, az Ember, hogyan változzak meg. Hogyan éljek, gondolkodjak, beszéljek és tegyem dolgomat a világban, úgy, hogy mindent alá rendeljek annak, hogy számomra Isten országa, az üdvösségem, az örökkévalóságom fontosabb, lényegesebb minden evilági szempontnál! Az út, amit járok – amit élek – egyetlen szempontot tartson a szemem elé: a Célt! Mindent úgy tegyek, azért tegyek, hogy célomat elérhessem, és a többit bízzam az Istenre.

Világi, mai nyelven szólva, rendszer szemlélettel éljek. Az én rendszeremmé legyen az Isten rendszervilága: logikája, gondolkodása, az életről szóló vallomásom.

Egy biztos: nem kérhetem majd számon, Istenen azt, ha nem juthatok be arra a dicsőségre, melyre vágyom. Mert, ha nem mehetek be oda, akkor annak oka az, hogy valamit, ebben az életben, ebben ad időben, amit kaptam, Istentől arra, hogy megértsem mi dolgom ebben az életben, nem értettem meg. Nem voltam képes önmagam azonosságát kibontani, nem jutottam el Krisztussal közösségre, és nem tudtam belőle önazonosságomat kimunkálni; mindent odaadni, amiért cserébe a titkot megismerhettem volna, mely ’kulcs lehetett volna a zárba’, mely bebocsátásomra szolgálhatna. Akkor már késő lesz, hogy vádoljam önmagam. Jobb, ha most kezdem el, és bizonytalanságban állandóan keresem azt az igazságot, melyre szükségem van ahhoz, hogy az örök életre eljuthassak.

Erősíts meg Istenem józanságomban, erőmben, és szentségi képességemben, hogy képes legyek megtenni azt, ami szükséges ahhoz, hogy ne legyen elutasításban részem akkor, amikor a végső ítéletemre eljutok! Ámen