Nagy átalakulás részei, részesei  vagyunk.

Ef 3,14-21 - Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.

Zs 32 - Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával’’ [Mik 7,6].

Nagy átalakulás részei, részesei  vagyunk. Annyira nagy, hogy fel sem tűnik számunkra. De azért, amiért benne vagyunk. Viszont, pontosan ezért kell tudatosítanunk magunkban a változás tényét, csak, hogy ne a félelmeink legyenek úrrá rajtunk, hanem az a kegyelem, mely e változást véghez vinni óhajtja, általunk.

Az Egyházról mondom ezt. A nyugati világ Egyházáról, mely motorja Krisztus világegyházának. Végét járja az Egyházállam, vagy már el is múlt. Mely meghatározója próbált lenni az Ember személyiségfejlődésének. Ma már új Emberrel találjuk magunkat szembe: Aki a személyes istenkapcsolatból építi fel önmagát, és Krisztus Egyházát. Az új a dologban az, hogy mára, Isten sokkal nagyobb teret szán a személynek, Aki a megszentelő kegyelemben kiteljesedve, képes megszentelni az Egyházat, hogy általa, vele, válhasson Krisztus megszentelő ereje a világ megszentelődésére, mint fordítva. Az is biztos, hogy ez sokkalta kevesebbekre érvényes, mint lehetett államformában. De mára, az államforma, sajnos elveszítette hatékonyságát. Azt nem is kell boncolgatni, hogy miért, hiszen az bennünket úgy sem visz előrébb, de még Isten akaratát sem, mely akarata az egész teremtéssel. Az Egyház, mint szervezet, ma már nem képes olyan mértékben és módon hatni az egyedre, mint korábban.

Semmi más dolgunk nincs ezen a világon, mely fontosabb lenne annál, hogy higgyük az Istent, Aki megtestesült a Fiúban, és Aki a Szentlélek működése által megváltoztatni, megváltani akarja a világot. A világ ma nem Isten arcú. A kevesek lehetnek azok, akik a hit által eszközökké, munkatársakká lehetnek, és megvalósítják Istennel a közösséget, mely mindenek üdvösségét szolgálhatja.

A ma elhangzó Igék csak keveseknek szólnak! De, akinek füle van rá, hallja meg! És ez nem az Egyház ellen van, hanem azért az Egyházért, mely Krisztusé, akiért a pápa munkálkodik, imádkozik, közben jár. Mert hiszem és vallom, hogy Ferenc pápa az az Ember, Aki ezt tudja, és Aki ennek a változásnak az élére állni képes, hajlandó és fel is vállalja.

Nem nekünk kell közösségre lépni vele, mármint a pápával, csak engednünk kell, hogy ha Istennel közösségre jutunk, akkor a Lélek alakíthassa a közösséget, a megszentelt személyek közötti közösséget. Én magam nem tartom rá képesnek, lehetségesnek, alkalmasnak (?), hogy e közösségnek tagja legyek, de boldog lennék, ha a Lélek a lelkek közösségébe oltana, akik Krisztus Egyházáért valók. Ez az üzenet hangzik fel ma. Ámen